Milyen játékokkal, foglalkozásokkal okosíthatod a kisbabádat otthon? Milyen negatív megjegyzésekkel törheted le kisgyermeked természetes kíváncsiságát? Miért fontos a közös kreatív alkotás és sok beszélgetés? Miért kell hagyni időnként a gyereket is hibázni? 10 tanács pedagógus szakértőnktől. Általában egyet szoktam érteni a közmondások bölcsességével, de ebben az esetben az „aki kíváncsi, hamar megöregszik” mondás cáfolására készülök. Azt tapasztalom ugyanis, hogy inkább az ellenkezője igaz: akiből kihal a kíváncsiság, a tudásszomj, az új dolgokra való nyitottság, az hamar öreggé válik, a valós életkorától függetlenül - vélekedik Gécziné Galla Krisztina családpedagógus.

10 módszer, hogy a kisgyerek kíváncsi és érdeklődő legyen

A kisgyermekek veleszületett tulajdonsága a kíváncsiság. Először apró, majd egyre nagyobb lépésenként fedezik fel a körülöttük lévő világot. Első megközelítésben a szülőknek egyszerű a feladatuk, ha érdeklődő, nyitott gyereket akarnak nevelni: nincs is semmi dolguk, csak kielégíteni gyermekük kíváncsiságát. Ez azonban legalább annyira nehéz feladat, mint amennyire egyszerűen hangzik…

Mit tehetünk mégis annak érdekében, hogy megtaláljuk az arany középutat?

1. Felfedezés öröme csecsemőkorban
Már kiscsecsemő korban elkezdhetjük az alapozást: ne árasszuk el a babát játékokkal, ne zsúfoljuk tele a járókát, kiságyat! Néhány egyszerű játékot tegyünk csak a közelébe. Hagyjuk, hogy ő fedezze fel a tárgyakat, ismerkedjen velük kedve szerint. Ami láthatóan nem kelti fel az érdeklődését, nem köti le a figyelmét, kerüljön vissza a játékos dobozba. Később esetleg újra próbálkozhatunk velük. Így nem zúdítunk rengeteg információt egyszerre a kicsire, adunk időt neki arra, hogy saját ritmusában, saját érdeklődésének megfelelően fedezzen fel dolgokat. Megadjuk neki a felfedezés örömét, a sikerélményt, ami a tanulás egyik fő motivációja (kellene, hogy legyen).

2. Ne korlátozd kisbabádat a felfedezésben
Ne szorítsuk be a kúszó-mászó kicsiket bébikompok, babahordozók, babakocsik fogságába! Hagyjuk, hogy biztonságos szabadságban (egy leterített pokróc erre kiváló) engedhessen kíváncsiságának és felfedezhesse az őt körülvevő világot. A tapasztalás öröme újabb és újabb kísérletezésre fogja sarkallni.

3. Ne törd le a kisgyerek fantáziáját
Legyenek olyan szabad tevékenységek, amikor nem gátoljuk, nem irányítjuk a gyermeket! Legyen övé a választás joga: éppen mit/mivel szeretne játszani. Kereteket természetesen szabhatunk: megbeszélhetjük például, hogy a játszótéren hova szabad és nem szabad mennie; ha egy játékot megun, el kell pakolnia, mielőtt újba kezd. De NE mondjuk meg, mit készítsünk a homokozóban a homokból; NE mondjuk a lapátra, ha a csemeténk esetleg azzal eteti a maciját, hogy „az nem arra való”. Egy szóval, ne törjük le a fantáziáját! A későbbiekben a tanulás is könnyebben fog menni, ha a gyerekek megtanulják, hogy az adott lehetőségekből hogyan hozzák ki a lehető legtöbbet.

4. Csalogasd elő a kreatív énjét
Biztosítsunk minél több olyan játékot, ami a fantáziának is teret ad. Például nem kellenek sem műanyag, sem természetes anyagból készült gyümölcsök – készítsünk inkább akár hagyományos, akár só-liszt gyurmából ilyeneket. Az építőjátékok közül válasszunk olyanokat, amelyeknek számtalan összeépítési variációja lehet, és nem csak egy meghatározott sablon alapján építhetők össze. A kreatív elme mindig „nyughatatlan” marad, keresni fogja az újszerűt, ez által egyes váratlan helyzetekre is jobban fog tudni reagálni.

5. Beszélgess vele arról, ami őt a leginkább foglalkoztatja
Fontos, hogy sokat beszélgessünk a kicsikkel! Arról, ami őket érdekli! Hallgassuk meg a kérdéseiket, ötleteiket, ne minősítsük azokat, még ha esetenként a felnőtt agyunkkal butaságnak tűnik is. Ösztönözzük őket inkább arra, hogy fejtsék ki a gondolataikat, gondoljanak tovább egy-egy ötletet. „Érdekes gondolat… Ez sose jutott volna az eszembe… Meglepő ötlet… mesélj még róla!” Ilyen elfogadó közegben megtanulják a gyerekek, hogyan ismertessék saját gondolataikat, hogyan érveljenek a véleményük mellett, miközben megélik a felfedezés élményét is.

6. Több oldalról közelítsd meg a gyereket foglalkoztató témát
Az érdeklődés fenntartására jó eszköz, ha a gyerkőcöket érdeklő témát minél több oldalról körbejárjuk. Például, ha éppen „dínós” korszakát éli szemünk fénye, akkor a dínós (rajz)filmek mellett nézzünk együtt olyan könyveket, amikben a dínókról olvashatunk, menjünk múzeumba, ahol a valós maradványokkal ismerkedhetünk, készítsünk terepasztalt a homokozóban a játék dínóknak.

Ha a lepkék érdeklik éppen, akkor a könyvek, állatkertek, természetfilmek mellett hajtogathatunk papírból pillangót, varrhatunk együtt pillangós párnát, és még folytathatnám az ötleteket. Ezekkel a „trükkökkel” ébren tartható az érdeklődés, hiszen újabb és újabb perspektívából tudunk egy-egy témára ránézni.

7. „Keresgélős könyvek” - fenntartják az érdeklődést
Az érdeklődés fenntartására nagyszerű segítségek az úgynevezett keresgélős könyvek. Ezeket számtalanszor elővehetjük, továbbjátszhatjuk, továbbgondolhatjuk a jeleneteket, megszemélyesíthetjük a szereplőket. Jó példa lesz ez a gyerekek számára arra, hogyan lehet az újdonság erejét becsempészni egy-egy régebbi dologba is.

8. Minél többet mutass meg neki a világból
Szülőként az egyik legnehezebb feladatunk, hogy a lehetőségekhez képest a lehető legtöbbet mutassunk meg gyermekeinknek a világból. De igyekezzünk megfelelni ennek a kihívásnak: jelentheti ez azt, hogy:

-    mutatunk új ízeket a gyerekeknek - megenni nem muszáj, de kóstold meg!” alapon;
-    új közösségekbe visszük (a picik ugyan 2 éves korukig inkább csak egymás mellett játszanak semmint együtt, de a közösségi lét már alapozható; a nagyobbakat fel lehet készíteni arra, hogy kik lesznek ott, mit fognak előre láthatóan csinálni);
-    színházba, moziba, zenei programokra, kézműves foglalkozásokra visszük (még akkor is, ha egyik-másik nem tartozik a fő érdeklődési körébe/körünkbe; fontos, hogy LEGYEN tapasztalatuk a különféle művészeti területekről);
-    kipróbálhat több sportot is, ha akar (sok szülő a kitartás hiányának tudja be, ha a gyereke néhány hónap után nem akar edzésre menni, pedig lehet, hogy egyszerűen csak keresi még melyik lesz az ő sportja);
-    a nagyobbakkal felfedező túrákat szervezhetünk, először a szűkebb lakókörnyezetünkben, aztán egyre tágabb és tágabb körben;

És ha még el is beszélgetünk az aktuális program után velük, figyelmesen hallgatva az élményeiket, tapasztalataikat, ösztönözve őket arra, hogy máskor is nevezzenek be egy-egy hasonló „kalandba”, akkor jó úton járunk.

9. Beszélgess vele a különbözőségről és hasonlóságról
Ha módunk van a nagyobbacska gyerekekkel utazni, járjunk nyitott szemmel: mutassuk meg nekik mindazt, ami más, érdekes, izgalmas a felfedezésre váró helyen. Saját példánkkal mutassuk meg, hogyan lehet nyitottan közelíteni egy másik helyhez, életformához, kultúrához. Olvassunk együtt utána ezeknek akár könyvekben, akár a neten. Beszélgessünk a különbözőségekről és a hasonlóságokról! Így erősítjük gyermekünkben a nyitottságot – segítjük őt abban, hogy szükség esetén könnyebben alkalmazkodjon számára idegen helyzetekhez.

10. Engedni kell a gyereket hibázni
És végül, de nem utolsó sorban: ha valóban érdeklődő, nyitott, kíváncsi gyermekre vágyunk, ne kössük gúzsba, ne fojtsuk meg a szeretetünkkel, agyon féltésünkkel! Engedjük a saját útján járni, engedjük meg neki, hogy elkövesse saját hibáit! És örüljünk vele az elért eredményeinek, alkotásainak, sikereinek – minden építő kritika nélkül!

Szerző: Gécziné Galla Krisztina családpedagógus
Fotó: FreeDigitalPhotos