Nem csak a felnőtteket, de a fiatal korosztályt is érinti az úgynevezett FOMO és JOMO jelenség. Mit jelentenek ezek a betűszavak, és szülőként mire figyeljünk oda?

Az utóbbi évtized elképesztő digitális fejlődése és az ezzel járó közösségimédia- és online-jelenlét nyomást helyezett a fiatalokra.
A „valamiről lemaradok” szorongása létrehozta a „FOMO” („Fear of missing out”), vagyis a lemaradástól való félelem fogalmát. Végül ennek ellenpontjaként sok fiatalnál már a JOMO, azaz a „kimaradás öröme” vált tudatos döntéssé.

 

FOMO "Fear-of missing out" - a kimaradástól való félelem

A FOMO érzése akkor uralkodik el az emberen, ha attól fél, hogy mások tartalmas élményeket szereznek nélkülünk, mi pedig mindenről lemaradunk.
A közösségi média ezt az érzést folyamatosan megerősíti: akár azt látjuk, hogy barátaink kutyát sétáltatnak, akár azt, hogy drága külföldi utazáson vesznek részt, úgy érezhetjük: érezhetnénk magunkat sokkal jobban is.

A lehetőségek sokaságából kimaradunk, ami egyfajta veszteségérzésként jelentkezik. Azok fiatalok, akiknek online jelenléte folyamatos, látva a társaikat, kevésbé érzik magukat menőnek azoknál, akikről a posztok szóltak. 
Mindez oda vezethet, hogy a gyerekek, kamaszok egyre inkább lemaradnak a saját életükről, a pillanat öröméről, és az elégedettségérzés romlásával az önbecsülésük is jelentősen csökkenhet.
A Facebook állandó görgetése kimondottan ilyen káros tevékenység.

A közösségi oldalak tudatos használatával, valós emberi kapcsolatok építésével, élményszerzéssel elkerülhető, hogy az online tér határozza meg, kik vagyunk és milyennek ítéljük meg az életünket. Szülőként ennek tudatosítása - és a példamutatás -, valamint a gyerekünkkel töltött minőségi idő mind-mind kulcsfontosságú.
 

 

JOMO (Joy of missing out) – A kimaradás öröme

A JOMO (Joy of missing out) az online és információs túlterheltségre adott egészséges szemléletváltás, válaszreakció. Az állandó aktivitási kényszer alóli felszabadulás oldja a FOMO „nem maradhatok le semmiről” szorongását. 
Szerencsére egyre több tizen- és huszonéves választja már ezt a felfogást, azaz a tudatos „kimaradást”. Aki eszerint él, nem érzi kellemetlennek vagy kínosnak, ha nem csatlakozik egy társasághoz vagy nem vesz részt egy sor eseményen. 
Szívesen tölti az idejét akár egyedül is, nyugalomban, erősen szűrve a kommunikációs áradatot
A szülők egy része ilyenkor megijed, hogy gyermeke esetleg elszigetelődik, azonban alapvetően nincs szükség aggodalomra. Természetes módon elutasítani a társadalom nyomasztó elvárásait, felvállalni azt, ami minket igazán feltölt - ez sokkal inkább érett döntésnek fogható fel. 
A JOMO-t választó fiatal nem feltétlenül bezárkózó vagy depressziós, egyszerűen nemet mond a szélsőséges pörgésre, a kiégésre, és több ideje marad az elmélyülésre, az önmaga megismerésére, és a valós, értékes kapcsolataira. Visszaszerzi az irányítást az élete felett, egyensúlyt keres és talál, kizárva a digitális zaj szorongató érzését.

 

Kell-e aggódnunk? Mikor lépjünk közbe?

Érdemes nyíltan és lazán beszélgetni gyermekünkkel a témáról: mit érez, mi motiválja a döntéseit.
Valódi elszigetelődésnek az számít, ha a gyerek már hónapok óta nem találkozik senkivel, hosszú ideje semmilyen programon nem vesz részt: ez esetleg jelezhet mélyebb problémát is. Ekkor már nem árthat egy szakember bevonása; erős szorongás vagy komolyabb pszichés probléma kialakulása esetén pedig szintén szükség lehet szakember segítségére.

 

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik