A sértődésről viszonylag kevés szó esik. Pedig nagyon kellemetlen annak is aki megsértődik, és annak is akire megsértődtek. A sértődés kapcsolatromboló stratégia, mondja a pszichológus. A sértődésről viszonylag kevés szó esik. Pedig nagyon kellemetlen annak is aki megsértődik, és annak is akire megsértődtek. A sértődés kapcsolatromboló stratégia.- Dr. László Zsuzsa klinikai szakpszichológus írása segít megérteni gyermekünket.

De kezdjük az elején! Megsértődésnek nevezzük azt, amikor a gyerek megszakítja a szemkontaktust, összehúzza a száját, karba fonja a kezét, elfordul tőlünk, nem beszél, vagy bevonul a szobájába és nem tudjuk, hogy mi a baja, vagy ha tudjuk, akkor sem lehet vele beszélni. Kellemetlen helyzet mindenki számára.
 
Sértődés=lefagyás
A sértődés éppolyan indulatkezelési probléma, mint a dühöngés. De aki kifelé mutatja a haragját, az folyamatos kapcsolatban van a környezetével. A kapott reakciók, visszajelzések állandó tájékoztatást adnak arról, hogy milyen hatással van az emberekre. Ezzel szemben a megsértődés egyfajta eszköztelenség (lefagyás).

Miután a sértődős ember kifelé nem kommunikál, önmagával folytat párbeszédet, ami ellenérv híján leginkább a sérelem ismétlését, a harag mélyítését segíti. Nem annyira a helyzet megoldását keresi, inkább a bosszúállásét. Ezért a megbocsátás is nehezebbé válik.



Így rombolja a folyamatos sértődés a kapcsolatot
Minél gyakoribbak a sértődések, annál messzebb kerülhet a gyerek attól is, hogy meg tudná mondani, hogyan lehetne kiengesztelni. Nehezen tudja megnyugtatni magát, nem tudja, mit vár a környezetétől.

Így kiépülhet és mélyülhet egy szakadék a sértődős gyerek és a környezete között. Hiszen ha a sértődött ember nem tárja fel az érzéseit, ezért a környezetének nincs lehetősége a megbántottság forrását megismerni, a történések logikáját feltárni, ami ahhoz volna elengedhetetlen, hogy a viselkedésükön változtatni tudjanak.

A sértődés kapcsolatromboló stratégiává válhat. A sértődős gyerek pedig magára maradhat, elvesztheti a kapcsolatot a realitással.
 

Mi jellemző a sértődékeny emberre?

1. A sértődős gyerek nincs tisztában azzal, hogy a sértődésével másokat megbántott, mert a kapcsolatot blokkolta.
2. Nem érti, hogy mások miért nem akarnak vagy miért félnek vele bizonyos dolgokat megbeszélni. Úgy érzi, kihagyják dolgokból, amin persze újra megsértődik.
3. És ha elmondják neki, miért tesznek így, akkor nem érti, mert a saját fejében felépített valóság eltakarja a mások által közösen észlelt valóságot.
4. Semmilyen visszajelzést nem tud elfogadni, mindent kritikának él meg és megbántódik.
5. A sértődött ember mivel egyedül van a saját gondolataival, ezért nehezen tud kijönni a haragból, megbántottságból. így, többnyire az idő múlásával oldódik meg a helyzet, ami a tisztázatlansága okán további zavarokat okoz.
 

Mi lehet az oka, ha valaki egy problémára sértődéssel reagál? 3 tipikus ok

Annak több oka is lehet, hogy miért kezdi valaki a sértődést használni az indulatai kezelésére.

1. Például a környezetüknek megfelelni akaró gyerekek, félnek csalódást okozni a szeretteiknek. Nem merik kimondani, amit gondolnak, lefagynak egy feszült helyzetben. A sértődés egy eszköz lehet, a helyzetből való kilépésre.
 
2. Akkor is így történik, ha a szülők folyton visszaverik a gyerek próbálkozásait. Egy szorongó gyereknél könnyű elérni, hogy azt csinálja, amit akarunk. Nekik külön tanítani kell, hogyan mondjanak ellent, hogyan vitatkozzanak. Ha ezt nem tesszük, akkor a gyerek csak úgy tudja a feszültségét csökkenteni, ha megszakítja a kapcsolatot.

3. Tovább nehezítheti a helyzetet, ha valamelyik szülő is ezzel a módszerrel él. Az indulatkezelésben nagyon nagy szerepe van a mintaadásnak. Ezért ha azt vesszük észre magunkon, hogy megsértődtünk, akkor, mondjuk azt: "Ez rosszul esett nekem, ezért most leülök és megnyugszom, utána majd megbeszéljük." És ha megnyugodtunk, akkor üljünk le és beszéljük meg ki mit érzett.

Legyünk nagyon óvatosak a sértődéssel, mert kötődési zavarokat okozhat. Az óvodáskorúak egyáltalán nem értik, de még a nagyobbaknak is nehéz. Csak annyit fognak föl, hogy a szülő megszakította a kapcsolatot. Ez fájdalmas és szorongást, érzelmi bizonytalanságot vált ki. A gyerek logikáját követve: "Ha ez megtörténhet, akkor bármikor el is hagyhatnak. Akkor szeretnek-e még?"
 

Hogyan vezesd ki a gyereket a folytonos megsértődésből? - Stratégiák szülőknek

A fentiekből kitűnik, hogy a mentális egészség és a kellemes, működő emberi kapcsolatok éléséhez muszáj a gyerekeket megtanítani, hogy a megsértődés nem jó eszköze az érzelmek, indulatok kezelésének.

1. A megsértődött gyerekeknek mindig adjunk időt, ha elvonul, elrohan, engedjük meg. Ne veszekedjünk, ne kiabáljunk velük. Nyilván veszélybe nem sodorhatja magát, ha ilyet tenne, akkor megfogjuk, nyugtatjuk, anélkül, hogy ott próbálnánk megbeszélni vele a dolgot. De amikor már mindenki megnyugodott, akkor fontos, hogy beszélgessünk arról, ami történt.

2. A sértődős gyerekeknek ne magyarázzuk, hogy miért nem jó, amit csinált. Segítsük, hogy szavakba tudja önteni a dühét, haragját, vagy, hogy megijedt, nem tudta mit csináljon. Hallgassuk meg, és semmiképpen ne minősítsük.

3. Soha ne tegyük föl "De mondd meg, miért csináltad?" kérdést. Az nem cél, hogy szégyellje magát. A cél az, hogy értse meg, bárki lehet dühös. Viszont a különbség az emberek között abban van, hogy ki hogyan tudja kezelni a dühét. Mondhatjuk azt is, hogy intelligens ember képes uralkodni az indulatain.



4. Ne felejtsük el vigasztalni, hogy ő is meg fogja tanulni. Ha ki tudunk emelni valamit, pl. "Ügyes voltál, hogy nem azonnal rohantál el, hanem megmondtad neki (nekem), hogy ez neked nem tetszik".

5. Kérdezzük meg, hogy mit csinálna másképp, ha most újra ugyanez történne. Segítsünk neki mondatokat kitalálni, amit használhat ilyen helyzetekben, például:
- "Nagyon megbántottál, most dühös vagyok és elmegyek."
- "Előbb megnyugszom, utána majd megbeszéljük."
- "Ezt nem fogom annyiban hagyni, de most majd felrobbanok, és nem akarok veled beszélni."

6. A sértődéssel reagáló gyereket nem kontrollálni kell. Sokszor inkább az ellenállásáért meg kell dicsérni. Ő nagyobb elvárásokat támaszt magával szemben, mint a környezete, és sokszor azért is rohan el, mert csalódott magában. A sértődött gyereknek biztonságra van szüksége, hogy megtapasztalja, nem dől össze a világ, ha kimondja, amit gondol. Nem fogjuk kevésbé szeretni, ha hibázik, vagy ellentmond. És büszkék vagyunk rá, ha képes valami mellett érvekkel kiállni.

A sértődés az önérvényesítés akadályává válhat. Ezért ne adjuk fel, küzdjünk a sértődés ellen, és türelemmel, szeretettel segítsük a gyereket jobb stratégiákhoz.

Forrás: Facebook/Dr. László Zsuzsa pszichológus
Fotó: Freepik/wayhomestudio, Freepik/drobotdean