A legtöbb szülést igen erős fájdalmak kísérik. A fájdalomküszöb minden nőnél és minden szülésnél sajátos, de az anyák több mint fele nehéz próbatételként emlékszik vissza a szülésre. Napjainkban szerencsére a szülési fájdalmak már jelentősen enyhíthetőek, illetve kiküszöbölhetőek.

Fájdalom oka a tágulási szakban
A tágulás során a méh spontán összehúzódásai következtében a méhszáj fokozatosan kinyílik.
A tágulási periódusban a fájdalom szakaszosan jelentkezik minden összehúzódás alkalmával, és addig tart, ameddig az összehúzódás, vagyis körülbelül harminc-hatvan másodpercig. A fájdalom két, egymással szoros összefüggésben álló tényezőtől függ: a méhszáj izmainak feszességétől és a méh izomállományának az erőfeszítésétől.
A méhnyakat idegvégződésekkel gazdagon ellátott izomrostok alkotják. Mivel ezek az érzőidegek már a legcsekélyebb tágulásról is tájékoztatják az agyat, ezért a méhnyak különösen szenzibilissé válik. A méhizomzat összehúzódása egyre fokozódó fájdalmat eredményez, csakúgy, mint a szervezet minden más izommunkája, ha az izom nagyfokú és ismétlődő terhelésnek van kitéve. A fájdalmat az anyagcsere-folyamat melléktermékeinek, illetve különböző káros anyagainak az izmok sejtjeiben való felhalmozódása okozza. Az erőkifejtés hatására előfordulhat, hogy a méhizomzat tartósan összehúzott állapotban marad, és nehezen oldódó izomgörcs jön létre. A mérgező anyagok megsemmisülnek a sejtek megfelelő oxigénellátottsága folytán, így tehát lehetővé válik a fájdalomérzet bizonyos fokú csökkenése. Ez az oka tehát annak, hogy a szülést előkészítő módszerek legnagyobb részében igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a helyes légzés elsajátításának. Az érzőidegek – hogy tájékoztassák az agyat a méhszáj tágulásáról és a méh összehúzódásáról – a tizennegyedik és tizenkettedik háti, valamint az első két ágyéki csigolya szintjén a gerincvelőhöz csatlakoznak.

Fájdalom a kitolási szakban
A kitolási szakaszban jelentkező fájdalmat – a gyermek koponyájának a nyomására – a gátban, a hüvelyben és a szeméremtestben elhelyezkedő izomzat feszülése okozza. Ez az izomfeszülés folyamatos fájdalmat tart fenn, amely nem áll összefüggésben a méh összehúzódásaival, és amely csak a magzat világrajöttével szűnik meg. Ezen területet ellátó ideggyökök valamivel lejjebb csatlakoznak a gerincvelőhöz, mint az előzőek, vagyis a második, a harmadik és a negyedik keresztcsonti csigolyák szintjén. Ugyanazok az idegvégződések ezek, amelyek megnyomódhatnak a szülés során, ha a gyermek feje gerinci kilépésükre támaszkodik, és amelyek rendkívüli jelentőséggel bírnak a fájdalom érzéstelenítésében is.

Mi befolyásolja a fájdalom intenzitását?

• Fizikai tényezők: például a görcsök erőssége, a méhnyak rugalmassága vagy merevsége, a baba súlya és fejének mérete, az anya fáradtsága.
• Pszichikai tényezők: az ismeretlennel szembeni szorongás, a gyakran barátságtalannak ítélt ápolószemélyzet iránti bizalmatlanság, a meg nem értéstől való félelem, az elhagyatottság érzése, az érzelmi támasz vélt vagy valós hiánya fokozza a nyugtalanságot és a fájdalmakat. Néha éppen a szülés pillanatában bukkan fel egy bonyolult, személyes esemény története, például a családban előfordult szülési baleset, amelyet a tudatos én már elfelejtett, de a tudatalatti nem. A gyermekkori rettegések is feltámadhatnak váratlanul e pillanatban.
• Kulturális tényezők: kétségkívül befolyásolják a fájdalom átélését, de legalábbis az asszonyok magatartását a szülés alatt. Azonban ebből nem lehet következtetni az átélt fájdalom intenzitására. A „déli nők” például széles taglejtésekkel és kiáltozásokkal nyilvánítják ki fájdalmukat. Semmi sem mutat azonban arra, mintha több vagy kevesebb bajjal szülnének, mint az „északi nők”.

Merjünk szólni a fájdalomról!
Az orvosoknak, szülésznőknek nem könnyű megítélni a fájdalom erősségét, elviselhetőségét: a nők egy része kiabál, görcsösen szorít valamit, és erős szenvedés jeleit mutatja, de másnap kijelentik, hogy csodálatos élmény volt. Ezzel szemben néha a láthatóan harmonikusan zajló, szinte nyugodt szülések után szemrehányások érik a szülészeti együttest, hogy semmit sem próbált tenni a fájdalom enyhítésére.

Az egyetlen lehetőség a kommunikáció: az orvosok és szülésznők minden bizonnyal cselekedni fognak, ha a szülő nő segítséget kér fájdalmai enyhítésére.

A fájdalmas szülés következményei
Általános nézet, hogy mindent el kell követni azért, hogy a szülő nő ne szenvedjen a számára elviselhetetlen fájdalomtól, amely a szülését lidércnyomássá változtatja. Az olyan fájdalom, melyet nem csillapítanak, mély nyomokat hagy, és számos zavart okozhat: például beárnyékolhatja az anya-gyermek kapcsolat kezdetét, akadályozhatja a házaspár ismételt szexuális egymásra találását, sőt maga után vonhatja egy újabb terhesség elutasítását is.

Jog a fájdalomcsillapításhoz
A kismama nem tudhatja előre, hogy a szülési fájdalmak elviselhetőek lesznek-e számára, azt viszont igen – és ez nagyon megnyugtató -, hogy szükség esetén több lehetőség is van az enyhítésére. Egy biztos: felesleges a szenvedést felértékelni vagy alábecsülni, és nincs mit szégyellni azon, ha valaki fájdalomcsillapítást kér. Minden édesanyának joga van ahhoz, hogy szabadon dönthesse el, hogy életének talán legfontosabb eseménye küszöbén, amikor új életet hoz a világra, nem akar szenvedni, vagy éppen akar.


Dr. Rácz Tibor
Kismamák és kisbabák új egészségkönyve (Kossuth Kiadó 2005. )