Milyen nehézségekkel kell szembenéznie nap, mint nap egy ADHD-s, ADD-s gyereket nevelő szülőnek? Szakértőnk saját maga is érintett a témában, így teljesen autentikus módon fogalmazza meg, hogy miért hősök ezek az anyák, apák.

A gyereknevelés pont olyan, mint a foci, vagy a világjárvány. Mindenkinek van róla véleménye, sokan hangoztatják is, persze ez még nem jelenti azt, hogy értenek is hozzá!

Min mennek keresztül a hiperaktív, ADHD-s, ADD-s gyerekek szülei?
Egy hiperaktív gyereket nevelő szülő rengeteg kritikát kap az óvodában, iskolában, nagyjából bárhol, ahol megfordul a gyerekével. Előbb-utóbb bárhol megjelennek, őket figyeli minden szempár. Sokan nem is gondolnák, hogy ők is a mindennapok hősei.
Nekik nem egy fél napig vagy pár óráig kell éberen figyelni egy izgő-mozgó, sokszor félelmet nem ismerő gyerekre, hanem legalább 20-24 évig, éjjel- nappal. Rengetegszer megismételni ugyanazt a fárasztó, félelemmel vagy vitával teli napot.
Az Ő gyerekeik azok, akiknek mindent el kell mondani százszor, ezerszer és mégsem azt csinálják, amit kellene. (Én néha már úgy éreztem magam, mintha papagáj lennék). Nincs szabadság, felmondás, bírni kell méghozzá nagy türelemmel és szeretettel!
Emellett meg kell hallgatnunk azt a sok “jó tanácsot”, hogy más mit csinálna, ha az ő gyereke viselkedne így.

 

Mindezt onnan tudom, hogy két gyerekünk van, a fiunk neurotipikus (mint a legtöbb gyerek, aki szófogadó, nyugodt természetű). A lányunk ADD-s (figyelemzavaros). Ezért pontosan tudom, hogy mennyi feladat, nehézség van egy ADD-s gyerekkel, és csak töredéke az, amit a jól viselkedő, neurotipikus fiunk nevelésére kellett fordítani időben és energiában.
A lányunknál sokkal több munkánk volt egy közepes bizonyítvány elérése érdekében, mint a fiunknál a kitűnővel. Rengeteg szülői értekezlet és fogadóóra zárult azzal, hogy mi még maradjunk ott a végén, mert beszélnünk kell a lányunkról. Pedig mindkét gyereknek ugyanazt mondtuk, ugyanabban a családban nőttek fel.
Ezért nem szabad bántani azokat a szülőket, akiknek hiperaktív, figyelemzavaros a gyereke, hiszen ezek a problémák nem a rossz nevelés eredményeképpen jöttek létre!
Azok a családok, amelyeknek tagja egy ezekkel a problémákkal küzdő gyerek, sok támogatásra és segítségre szorulnak. Egy nagyon mozgalmas, emlékekkel tarkított időszak előtt állnak, de nem kell elkeseredni sem megijedni!

Életmód átalakítással, fejlesztéssel rengeteget fejlődnek a gyerekek
A helyes életmód kialakításával és fejlesztésekkel rengeteget változnak a gyerekek pozitív irányba. Támogatással nagyon sikeres, boldog felnőttek lehetnek. Meg kell találnunk azt, amiben igazán jók, tehetségesek és meg kell tanulniuk elsajátítani azt a képességet, amivel a maradvány tüneteket felnőttkorban korrigálhatják.
Nagyon sok szeretet és mély érzések vannak ezekben a gyerekekben, amik akkor jönnek elő, ha tudják és érzik, hogy valakiben teljesen megbízhatnak. Náluk nem a szófogadásra kell építeni, hanem az együttműködésre.
Fontos, hogy kamaszkorban ne távolodjanak el a szülőktől, inkább cinkostársak legyenek, hiszen ebben az esetben tudnak őszinték lenni bármilyen nehéz helyzetben.

Nem lesz felesleges az a sok fáradozás, amit ezeknek a gyerekeknek a nevelésével, fejlesztésével töltünk. Nagyon meg kell érte dolgozni a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt, de amikor végre sikerül elérni a célt annál nagyobb lesz az öröm is.
A sok apró hétköznapi történetet pedig az idő aranykertbe teszi és kedves anekdotákká válnak a családi ebédeknél.
Ne törődjünk a sok kritikával, bízzunk magunkban és a gyerekünkben, ha a szeretet megvan köztünk, akkor mindent meg tudunk oldani. Ha elakadunk segítenek a régi közös szép emlékek, de érdemes segítséget kérni olyan szakemberektől is, akik ismerik ezeket a problémákat, élethelyzeteket és tudják, hogy miként lehet ezeken felülkerekedni!

Ez is érdekelhet: Fáradhatatlan, folyton matat, sokat mozog. ADHD-s a gyermekem? - Erre figyelj a szakpszichológus szerint

MÉGIS, MIÉRT JÓ ADHD-S GYEREK ANYUKÁJÁNAK LENNI?
Első pillanatban lehet, hogy gondolkodóba esünk! Hiszen könnyebb arra válaszolni miért nehéz.
 
De ha visszatekintek arra a 24 évre, amit anyukaként megéltem vannak válaszaim erre a kérdésre. Azért nagyon jó, mert rengeteg közös küzdelmen mentünk át, rengeteg elbukott és megnyert csatán. De ma úgy látom, hogy nem volt a sok fáradozás, kutatás, kitartás és optimista hozzáállás hiába való.
Amikor a mindennapok problémáival kell megküzdenünk úgy érezzük, hogy egy soha véget nem érő szélmalomharcot vívunk.

Most mikor a lányom már az önálló jövőjét tervezgeti, elgondolkodok azon milyen lesz, ha nem kell nap mint nap valami nehézséget anyukaként megoldanom. Hiszen, ha pár napig nincs itthon már akkor is nagy a csend és nagyon üres a ház.
Megéljük a kételyt, a szégyent, a meg nem értettséget, a kitaszítottságot, a megbocsátást, olykor a büszkeséget. De részünk van gyerekünk mély, máshoz nem hasonlítható szeretetében is! csend és nagyon üres a ház. Ilyenkor eszembe jutnak azok a kudarcok és győzelmek, amiket közösen éltünk meg. Rengeteg ilyen emlékünk van érzésekkel átszőve. Ezért felidézni sem nehéz őket. Olyan mintha családi videót néznék.

Egy ADHD-s, ADD-s gyereket nevelő anyukának az anyaság nagyon mély bugyrait kell megjárni a gyerekével. Hiszen, ha valamit százszor elmond akkor is jó eséllyel a szülőin megkérdezik miért nem kellően következetes. Pedig más gyerek jó nevelésére kb. 2% energia is elegendő.

Nagyon hosszú rögös volt az utunk teli kételyekkel, hogy jól csináljuk-e a dolgainkat. Ebben biztos támpontunk az lehet, hogy az élet igazol-e bennünket.

Ennek vizsgálatára három kérdést tegyünk fel:
1. Gyerekünket boldognak látjuk-e?
2. Tud-e boldogulni az életben?
3. Jó-e a kapcsolatunk?

Ha ezekre igennel tudunk válaszolni, akkor jó úton járunk, mondjon bárki bármit.
Mindenkinek három igent kívánok a válaszokra.

Virágh Hajnalka Neurofeedback tréner,
ADHD Életmód-tanácsadó és terapeuta

Fotó: Freepik