Az állatokat az utódnevelésük típusa alapján három csoportba sorolhatjuk. A fészekhagyó, a fészeklakó és hordozó állatokat az életmódjuk és az utódok születéskori fejlettsége különbözteti meg. Az ember a főemlősökhöz hasonlóan a hordozók csoportjába tartozik.

Az újszülöttnek az édesanyja közelségére van szüksége
Az embergyerek, hogy nagy méretű agya szüléskor kiférjen, az állatokhoz képest koraszülöttként jön a világra. A fejletlen utód önálló életre képtelen, teljes mértékben a szülei gondoskodásán múlik a túlélése.
Az ember evolúciósan még csak a kőkorszakig jutott el, az a pár ezer év, amely alatt a környezetünk biztonságosabbá vált, nem hagyott nyomot utódainkon. Amikor az embergyerek megszületik, folyamatosan az anyja közelségét igényli, hisz ha magára hagyják, az számára egyet jelent a biztos pusztulással. Nem tudja, amit mi már igen, hogy a saját szobájában, a kiságyában nem fenyegeti veszély. Épp ezért a gyerekek nem is igényelnek külön szobát, saját ágyat és csendes magányt az alváshoz. Ők egy dologra vágynak, az édesanyjuk folyamatos jelenlétére, ölelő karjaira, hogy megvédje őket; és az anyatejre, hogy táplálkozni tudjanak.
A természeti népeknél ma is megfigyelhetjük a hordozást, számukra elképzelhetetlen másképp az élet. Jelenleg a világ kétharmadán a gyermekek hordozása általános jelenség.

Hordozásra születtünk
Az embercsecsemőt megfigyelve láthatjuk, hogy olyan reflexekkel születik, amelyek a hordozásban nyerik csak el értelmüket. Mindenki számára ismert jelenség a fogóreflex – ha egy kisbaba kezébe tesszük az ujjunkat, megszorítja. Már újszülöttkorban két kezükkel képesek rövid ideig a teljes testsúlyukat megtartani. Megfigyelhető még rajtuk a Moro-féle átkaroló reflex. Ha a fejük hátrahanyatlik, a karjaikkal és lábaikkal átkaroló mozdulatot végeznek, belekapaszkodnak az őket tartó ember testébe, háton fekve csak a levegőbe. Ha felemelünk hónaljánál fogva egy csecsemőt, lábait felhúzza, és felveszi a hordozó pózt. Ezek a jelenségek a bizonyítékai, hogy hordozásra születtünk.
    
A hordozás hormonális háttere 
A hordozást hormonálisan is támogatja szervezetünk. Az oxitocin, egy a hipotalamuszban termelődő hormon, nagyon fontos szerepet kap hordozáskor. Ezt a hormont leginkább a szüléskor betöltött szerepe alapján ismerjük, de nem az a legfontosabb feladata. Az oxitocin a kötődés hormonja. Hatására nő a bizalom, csökken a félelemérzet. Nem mellesleg stresszoldó hatású, javítja az immunrendszer működését, fokozza az anyatej-elválasztást és javítja a monotóniatűrést is. Az oxitocin érintés, bőrkontaktus hatására termelődik mind a hordozó, mind a hordozott személyben. Támogatja a szülő és gyermek közti kötődést, növelve ezzel az utód túlélésének esélyét, és megalapozva az egészséges lelki fejlődést.

A hordozás előnyei

Ortopédiai szempontok
A csípő fejlődéséhez szükséges optimális tartást teljes mértékben elérhetjük, ha megfelelő hordozóeszközben, megfelelő módon helyezzük el a gyermeket. Ilyenkor a lábak terpeszben, a térdek a köldök magassága fölé húzva helyezkednek el. Ilyen tartást biztosítanak a csípőficam kezelésére szolgáló eszközök is, csak sokkal kényelmetlenebbül, hanyatt fekvésre ítélve a gyermeket.    
A gerinc egészséges fejlődéséhez szükséges testhelyzet is biztosítható hordozókendőben már a születés pillanatától. Fontos, hogy a kendő vagy más hordozóeszköz mindig a gyermek életkorának, mozgásfejlődésének megfelelően, a szükséges mértékben támassza a gyermek hátát, nyakát, fejét.

Idegrendszeri fejlődés
A babák idegrendszerének fejlődését a környezet nagyban befolyásolja. Az idegrendszeri fejlődést leginkább segítő ingerek: a mozgás, a látás, a hallás, a tapintás. Ezek az ingerek megfelelő mennyiségben és erősséggel érik a csecsemőt hordozás közben.

Lelki fejlődés
A szükségletek kielégítése megalapozza az egészséges lelki fejlődést. Mivel a csecsemők legtöbb szükséglete a hordozás során kielégül, ez számukra a legmegfelelobb környezetet jelenti. A hordozás megalapozza a korai kötődést, segít a(z) (ős)bizalom kialakulásában, így a kicsik bátran vágnak neki a környezet felfedezésének, hiszen tudják, biztonságban vannak, mindig van egy biztos háttér, ahová visszatérhetnek, ha szükségük van rá.

Egyéb előnyök:
Hordozott babával sokkal könnyebb a tömegközlekedés, könnyű a járművekre fel-le szállni, lépcsőzni.
Kirándulásokkor is jól jön egy hordozókendő, például erdőben, úttalan utakon is kényelmes vele a közlekedés.
Lift nélküli emeletes házakban nem kell a babakocsit a babával együtt emelgetni.
Szűk helyeken, kis boltokban is lehet közlekedni, míg babakocsival ez sokszor lehetetlen.
Nem kell bezárkózni a négy fal közé, mert gyerekünk született, hordozókendovel bárhová eljuthatunk kisgyerekkel is. Míg mi a dolgunkat végezzük, ő szunyókálhat, vagy nézelődhet kedvére.
Ha pedig megéhezik a baba, a hordozókendőben olyan diszkréten meg lehet szoptatni, hogy mások észre sem veszik.
A hordozás csökkenti a testvérféltékenységet, mert az anyának lehetősége van a nagyobb gyermekkel foglalkozni, míg a kisebb igényeit is kielégíti hordozás közben.
Miközben gyermekünk folyton kézben szeretne lenni, nehéz a lakást is rendben tartani. Hordozás közben felszabadul a kezünk, szinte minden házimunka elvégezhető, miközben a gyermekünk is jól érzi magát a testünkön.
Hordozás közben könnyebben megértjük a baba jelzéseit, így reagálhatunk rájuk még azelőtt, mielőtt a gyermek sírni kezdene. Egy nyugodt babával pedig sokkal könnyebb az egész család élete!

A megfelelő hordozóeszköz
Sokféle hordozóeszköz létezik, amivel az optimális testtartás biztosítható a gyermek számára, és kényelmes az anya, vagy más hordozó személy számára is.
A hordozókendő a legjobban variálható hordozóeszköz, a sokféle kötésmód közül mindig találhatunk megfelelőt a gyermek életkora és igényei szerint. A kötések megtanulásához némi türelem kell, és érdemes szakember segítségét igénybe venni hozzá. Ma már országszerte elérhetőek színvonalas hordozókendő-tanfolyamok.
Többféle formázott hordozóeszköz kapható csatos vagy megkötős kivitelben (csatos hordozók, mei-taiok) Ezek kevésbé alakíthatók a gyermek méreteihez, ezért nem használhatóak születéstől a hordozós kor végéig. Használatuk egyszerűbb a hordozókendőnél. A különböző testalkatú szülőkre és gyerekekre más-más hordozó lehet megfelelő, ezért vásárlás előtt érdemes többfélét felpróbálni, hogy a legmegfelelőbbet kiválaszthassuk.

Megfelelő testtartás hordozáskor
Akkor helyezkedik el megfelelően rajtunk a gyermek, ha a hordozóeszköz megfelelően megtámasztja a hátát, kisebbeknél a nyakat, fejet is. A gyermek lába terpeszben van, térdei felhúzva úgy, hogy a térde a köldökénél magasabban helyezkedjen el. A hordozóeszköznek térdtől térdig alá kell támasztania a babát. Ha keskeny az alátámasztás a lábak között, és a gyermek lábai lógnak, akkor a baba ül a hordozóban, és a testsúlya a még fejlődésben levő gerincét terheli. Olyan szorosnak kell lenni a hordozóeszköznek/kendőnek, hogy mindenki szabadon lélegezhessen, de ha lehajolunk, ne távolodjon el tőlünk a gyermek. Nagyon fontos még, hogy a baba mindig felénk nézzen! Ha túl sok inger éri, ha megijed valamitől, vagy elfárad, ebben a pózban hozzánk tud bújni, meg tud nyugodni, könnyen el tud aludni. Kifele fordítva nem hozható létre a megfelelő gerinc- és csípőtartás a babánál, és az ingerek mennyiségét sem tudja szabályozni a gyermek. Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor a gyermek kényelmesen fogja magát érezni hordozás közben, mi pedig biztosak lehetünk, hogy biztonságosan és a gyermek igényei szerint hordozunk.
A hordozó személy testtartására is érdemes figyelni. Elöl 5-7 kg-ig érdemes hordozni a gyermeket, mert e fölött már túlságosan hátrahajlik a hordozó gerince, ami hosszabb távon hátfájást okozhat. Emellett a nagyobb súly a medencefenék izmait is túlterheli, ezért a nagyobb gyermekeket érdemes háton hordani. Háton hordozásnál nincs felső súlyhatár, így kényelmesen és biztonságosan hordozhatunk nagyobb gyermekeket is, akár 3–4 éves korig.

Végül idézek néhány hordozó édesanyát, akiket arról kérdeztem, hogy miért jó hordozni?
•    „Mert kiegészítjük egymást.”  – Judit
•    „Mert ez egy mélyebb közelség.”  – Ancsa
•    „...mert nem is akarom letenni.” –  Kriszti
•    „Mert olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy szinte egyszerre lélegzünk.” – Emmi
•    „Mert a világ legtermészetesebb dolga, hogy mindent együtt csinálunk." – Ildikó
•    „Mert arcokat látni mégiscsak más perspektíva, mint lábakat."  – Réka
•    „Mert így sokkal inkább aktív résztvevője vagyok az életének.”  – egy apuka
•    „Mert érzem a gyereket, szorosan, mintha egyek lennénk. Nem mellesleg szabad a kezem, tudom intézni azokat a dolgokat, amiket egyébként nem tudnék, mert nem akar elszakadni egy percre sem tőlem...”  – Vicus
•    „Imádom megfogdosni menet közben a kezét, lábát. Ő is hozzám tud érni, szerintem ez szuper!” – Barbara
•    „Mert olyankor együtt dobban a szívünk!” –  Petra
•    „Mert imádom, amikor elalszik, és a hátamon szuszog! Elöl pedig mindig kéznél (szájnál) volt a buksija egy puszira!” – Kata
•    „A hordozásnak hála, együtt tudunk táncolni-tornázni, amitol az ő mozgása is látványosan fejlődik, pedig ő »csak« passzívan ringatózik a hátamon.” – Enikő
•    „Nem kell állandóan a szemem rajta tartani, mert más érzékszervem tökéletesen fogja az ő adásait.” – Erzsi
•    „Így részese a kommunikációnak, mindent lát, mi hogy zajlik, ha álmos, elalszik.” – Zsófi


Kenderes Réka