Egyes esetekben a szülészorvos is dönthet a peridurális érzéstelenítés mellett. Vannak kifejezetten javallott helyzetek, ugyanakkor epilepszia esetén nem javasolják.

Egyes esetekben a szülészorvos is dönthet a peridurális, azaz gerincközeli érzéstelenítés mellett. Azoknál a nőknél, akiknek magas a vérnyomása vagy terhességi mérgezésben (toxémia) szenvednek, a peridurális érzéstelenítés megkönnyítheti a magzat és az anyai szervezet közötti kapcsolatot; megelőzi a szén-dioxid túlzott kilégzését (hiperventiláció), mert szülés közben a vajúdó anya igen gyorsan szedi a levegőt, ami pedig teljességgel ellenjavallott bizonyos helyzetekben (pl. tetánia, hemofília, epilepszia).

A peridurális érzéstelenítést különösen javasolják a szívbetegeknek, illetve a légzési problémákkal küszködőknek (pl. asztma). Hasznos azoknál is, akiknek a szemével van probléma, hogy elkerüljék a kitolási erőfeszítéseket (pl. erősen rövidlátóknál megelőzik a retinaleválást), vagy akik érbetegségben szenvednek (aneurizma = verőértágulat).
 

Peridurális érzéstelenítések fajtái, alkalmazása

A peridurális elnevezés onnan származik, hogy az érzéstelenítő oldatot az ágyéki csigolyák táján, a kemény burok térségébe injekciózzák, vagyis a gerincvelőt beborító hártya (dura mater) köré. Ezzel érzéstelenítik az érzékelő ideggyököket, melyek a fájdalmat - így a méhből eredőt is - az agyhoz továbbítják.

Peridurális érzéstelenítés fajtái:
- Spinális
- Epidurális (EDA)

Spinális érzéstelenítés során az úgynevezett spinális térbe (ezt tölti ki a gerincfolyadék) történik gyógyszeradás. Hatására körülbelül 10-15 perc múlva az alsó testfélen érzés- és mozgáskiesés alakul ki, ami nagyjából 4-6 óra múlva szűnik meg. A spinális érzéstelenítésnél nem helyeznek be kanült, a gyógyszeradás egyszeri.

Epidurális érzéstelenítéskor viszont kanült helyeznek az epidurális térbe (ez a gerincet burkoló kemény agyhártya körüli keskeny tér), majd ezen keresztül folyamatosan vagy többszöri alkalommal adagolják a gyógyszert, ismételt szúrás nélkül.

A peridurális érzéstelenítések alkalmazásával mellőzhető az altatásos érzéstelenítés egyes allergiás betegeknél, illetve azoknál, akiknél az altatásos érzéstelenítéshez szükséges cső bevezetése nehézkes vagy veszélyes (pl. a torok belső rendellenessége). A peridurális érzéstelenítés fellazítja a tágulni nem tudó méhnyak rostjait, s módot ad olyan szerek alkalmazására, melyek növelik az összehúzódások intenzitását; ezek érzéstelenítés nélkül igen fájdalmasak lennének.

A szülés művi megindítása esetén a peridurális érzéstelenítés igen hasznosan alkalmazható azonnal a szülés kezdetén. Javasolható sajátos pszichológiai helyzetekben, valamennyi leányanyánál, nem kívánt terhesség esetén és azoknál a nőknél, akik vaginizmusban (a hüvely és a gát izmainak görcse) szenvednek.
 

Mikor javasolt a peridurális érzéstelenítés?

- Farfekvés esetén:
A peridurális érzéstelenítés célja, hogy csökkentse az anya szorongását és fáradtságát, esetleg lehetővé tegyen egy olyan műveletet, amely elősegíti a magzat kijutását anélkül, hogy rettegést keltene; de ez esetben – jobban mint másutt – szükség van a megfelelő légzéstechnika betanulására, mert a gyermek kitolását lassíthatja a fájdalomérzés hiánya, és egy farfekvéses magzat nem viseli el a túl hosszan tartó áthaladást a szülőcsatornán.

- Korábbi császármetszés után:
Ha egy nő hagyományos módon akar szülni, bár előzőleg császármetszéssel szült, az orvoscsapatnak tüzetesen meg kell vizsgálnia a méhén található heget és annak feszülését (tónusát). Ilyenkor a fájástevékenység módszeres észleléséhez (monitoring) folyamodnak, mellyel ellenőrizhető a méhizomzat összehúzódási képessége.



Sok szülészorvos ezt kiegészíti még a méhen belüli nyomás mérésével, amit egy apró nyomásmérővel végez egy vékony, szilikonból készült cső segítségével. A peridurális érzéstelenítés lehetővé teszi egy esetleges sürgős orvosi beavatkozás végrehajtását, amely egyébként altatásos érzéstelenítést igényelne.

- Ikerszülésnél:
Az anya kevésbé merül ki, így több ereje marad a második gyermek kitolására.

- Tervezett császármetszés:
A császármetszés peridurális érzéstelenítés mellett is elvégezhető, és jó hatással van az anyára. Az anya előtt ilyenkor kifeszítenek egy lepedőt, így nem kell látnia a műtétet, a férje mellette maradhat, és ami a legfontosabb, azonnal megláthatja a gyermekét, amint kiemelik és a karjaiba fektetik.

- Előre nem látott császármetszés:
Ha sürgősen kell dönteni a császármetszésről, és ha a páciens már peridurális érzéstelenítés hatása alatt áll, egyszerű egy erősebb adagot befecskendezni az előzőleg felhelyezett katéteren át. Ellenben nincs mindig idő a peridurális érzéstelenítés beállítására: ha a császármetszéshez végszükségben kell folyamodni, akkor altatásos érzéstelenítést alkalmaznak.

- Koraszülöttek, kis súlyú csecsemők esetében:
A peridurális érzéstelenítés védelmet nyújt a törékeny magzatnak, mert csökkenti a medencefenék izmainak feszülését és így a lágy szülőcsatorna magzatra gyakorolt nyomását.

- Erőteljes deréktáji fájdalmak esetén:
A peridurális érzéstelenítés feltétlenül javallott, bár néha a reflexterápia vagy az akupunktúra is eredményes lehet. Ezek az éles, gyakran szinte elviselhetetlen fájdalmak a vajúdóból ideges türelmetlenséget és az önkontroll elvesztését váltják ki. E fájdalmak abból adódnak, hogy a magzat feje a keresztcsontnál nyomja gerincvelőből kilépő idegeket; a fejnek ez az elhelyezkedése nem rendellenes, de olyan fájdalmas, hogy a szülő nő nem képes kinyújtózva elviselni. Be kell görbítenie a hátát és térdeit a melléhez felhúzni, s inkább ülő helyzetben maradni (innét a tetszés szerint állítható szülőágy fontossága), hogy csökkentse a keresztcsont tájékára gyakorolt nyomást. Ha a fájdalom tovább tart, a peridurális érzéstelenítés minden bizonnyal igazi megkönnyebbülést hoz.
 

A peridurális érzéstelenítés előnyi és hátrányai

Előnyök:
- Az esetek 85 százalékában teljesen megszünteti a fájdalmakat; részleges megkönnyebbülést hoz az esetek 10-15 százalékában, miközben a test egyik oldalán a fájdalom megmarad; a teljes kudarc rendkívül ritka: 1-3 százalék.

- Az anya kevésbé fárad el, így aktívabban tud részt venni a szülésben, utána pedig gyorsabban visszanyeri az erejét. Csökkenti azoknak a szövődményeknek a számát, amelyek altatásos érzéstelenítésnél felléphetnek az anyánál, és nem növeli a gátmetszés kockázatát, mert a gát izmai kellően lazák.

- A peridurális érzéstelenítésből eredő analgesia (fájdalomérzet hiánya) semmiféle hátrányt nem jelent az újszülöttre, mert az érzéstelenítőszer őt nem éri.

Hátrányok:
- A peridurális érzéstelenítés csökkenti, sőt megszünteti a nyomásingert a kitolás során, ami indokolttá teheti fogók felhelyezését. Ez azonban nem általános, különösen, ha a kismama megfelelő felkészítésben részesült. A fogó alkalmazása nem okoz fájdalmat sem az anyának, sem a babának, aki már a kitolási szakban van. A szülés végső fázisában felhelyezett eszközök csak megadják az utolsó pillanatban szükséges segítséget a csecsemő kijutásához.

- A néhány napig tartó fejfájás, amely nyugodt fekvést igényel, jelenti a legszámottevőbb kellemetlenséget, bár ez is rendkívül ritkán következik be. Természetesen alapvetően fontos, hogy az ellenjavallatokat betartsák; ezért szükséges a terhesség alatt elvégeztetni a megfelelő kivizsgálást.

Szülés előtti felkészülés
Sok esetben felmerül a kérdés, hogy szükség van-e szülés előtti felkészülésre akkor is, ha előre tudják, hogy peridurális érzéstelenítést fognak alkalmazni. A válasz egyértelműen igen!

Előre nem látható események is megakadályozhatják azt, hogy igénybe vegyék a peridurális érzéstelenítést (például az aneszteziológusokat sürgős est foglalja le, vagy az utolsó pillanatban felmerül egy ellenjavallat), és megtörténhet az is, hogy a kismama egészen egyszerűen fölöslegesnek érzi annak alkalmazását.

Nem szabad elfeledkezni a testi szempontokról sem: a szüléssel járó erőfeszítés, peridurális érzéstelenítéssel vagy anélkül, ugyanaz, a kismamának fel kell készítenie testét erre az erőpróbára, hogy gyorsan visszanyerje erőnlétét, rugalmasságát, és elkerüljön bizonyos vizelési és szexuális zavarokat.

Forrás: Hazipatika.com
Szerző: Dr. Rácz Tibor szülész-nőgyógyász - Kismamák és kisbabák új egészségkönyve (Kossuth Kiadó 2005.)
Fotó: Pxhere