Manapság egyre többet hallani a nárcizmusról, ám jellemzően csak felnőttek kapcsán. Lehet-e egy gyermek is nárcisztikus, és ha igen, hogyan válik azzá? Mit tehetünk szülőként azért, hogy ezt elkerüljük? 

Ha anyaként azt gondoljuk, hogy a gyermekeink különlegesek, nem tévedünk - hiszen minden gyermek egyedi személyiség, és különleges a maga módján -, de arra ügyelnünk kell, hogy rajongó szeretetünkkel ne alakítsunk ki nárcisztikus személyiséget gyermekünkben. 

Egyes szakértők szerint ugyan a problémának genetikai összetevője is van, sőt, más környezeti tényezőktől is függ, ám a szülői hozzáállás és nevelés alapvetően meghatározó ebben a kérdésben.

Egy gyermek sosem születik nárcisztikusnak - sokkal inkább azzá válik.

A legnagyobb felelősség a szülőké:

- a túlzott elismerés, ezzel szemben kevés elvárás,

- a feltételekhez kötött szeretet, valamint

- a kommunikáció és empátia hiányos vagy rossz mintája,
 

az mind-mind elősegíti a nárcisztikus személyiség kialakulását.

Ha

- állandóan mondogatjuk a gyereknek, hogy nagyszerű, szép, okos, kissé talán el is túlozva a képességeit,

- mindenben kiszolgáljuk és

- nem szabunk határokat semmiben,

olyan gyermeket - és későbbi felnőttet - formálunk, aki hajlamos lesz a nárcisztikus viselkedésre, ezzel pedig megkeseríti saját és mások életét is.
 

Az nagyszerű, ha erősítjük gyermekünk önbecsülését, de ezt úgy tegyük, hogy közben ne azt tanulja meg, hogy ő „mindent megérdemel”. Felnőttként is közösségben fog élni, a boldog, kiegyensúlyozott élethez és jó kapcsolatokhoz pedig emberség, alkalmazkodás és felelősségérzet szükséges; hogy úgy bánjon másokkal, ahogyan ő is szeretné, ha vele bánnának.

Hogyan kerüljük el, hogy nárcisztikus gyereket neveljünk?
 

1. Motiváljuk gyermekünket törekvéseiben, de nem akárhogy!

A segítség, a támogatás és a motiváció csak fegyelemmel és felelősségvállalással együtt célravezető.
Utóbbiak nélkül nem jut messzire az életben.
 

2. Óvatosan a kiváltságokkal! Tanítsunk emberséget és alázatot is!

A gyerekek elsősorban a szüleikkel való kapcsolatuk révén alakítanak ki önképet. Ha ez az önkép azzal egyenlő, hogy „én vagyok az univerzum középpontja”, az nem sok jóra fog vezetni. 
Gyermeküknek ne legyenek túlzott kiváltságai, ne érezze magát mások fölött állónak. Tudathatjuk vele értékeit, képességeit, dicsérhetjük igyekezetét - sőt, kell is - ,de ezt úgy tegyük, hogy azzal is tisztában legyen: más sem ér kevesebbet. Mindig legyen egyensúly az önbizalom és az emberség közt. 

 

3. Az agresszió semmilyen formája nem megengedett!

Fontos, hogy gyermekünk agresszív megnyilvánulások - fizikai, verbális erőszak - nélkül is képes legyen céljai felé törekedni, másokkal kommunikálni és előbbre jutni. Mi mutathatjuk ezekre egyéb alternatívákat. 
(Ez vonatkozik az állatokra is, hiszen ők még az embernél is kiszolgáltatottabbak. Ha úgy látjuk, hogy a gyerek az állatokkal nem bánik tisztelettel, magyarázzuk el neki, milyen érzés, amikor nem tudja megvédeni magát, és valaki, aki nagyobb és erősebb nála, saját céljai érdekében kényszeríti valamire és bántalmazza.)

 

4. Feltételek nélkül, önmagáért szeressük!

A gyerekek önbizalmának és egészséges önbecsülésének kialakulásához alapvető, hogy azt érezzék, szeretik és elfogadják őket - még akkor is, ha hibáznak. Olyankor persze korrigálnunk kell, csupán arra figyeljünk, hogy tisztában legyen vele, hogy bár a hibáknak következménye van, de az sosem lehet a szeretetünk elvesztése! 

 

5. Hagyjuk, hogy hibázzon, és viselje a következményeket!

Ne akarjuk megmenteni a gyereket minden alkalommal, amikor boldogtalan, vagy mikor nehezére esik valami vagy sikertelenséget él át. Ne rohanjunk rögtön a tanárhoz, ha a gyerek nem adta le a különfeladatát. Adjunk inkább otthon egy határidőt, ameddig el kell végeznie a kötelességét, esetleg segítsünk benne, ha szükséges - ám azután már nézzen szembe ő a felelősségével.
 

6. A hiba az élet része

A tökéletességre és a sikerre való törekvés tiszteletre méltó tevékenység, de a teljes maximalizmus problémákat okozhat, és felőrli az embert.
A hibák és a kudarcok az élet részei, és ha ezt tudatosítjuk a gyerekben (és magunkban is!), képes lesz megbirkózni velük és továbblendülni, ami elengedhetetlen az érett és életképes felnőtt személyiséghez.

 

 

via
Fotó: Freepik