„Szeretve segítsük a szülőket! Mostanában egyre gyakrabban olvasok olyan bejegyzéseket, hogy a pedagógus nem tud mit kezdeni a neveletlen gyerekekkel, és mindezért a szülőket támadják.”

Így kezdődnek annak a csodás lelkű óvónőnek a sorai, akinek írását teljes terjedelmében, a szerző engedélyével mutatjuk meg. Mert ezeket az értékes gondolatokat minden gyermekgondozónak, pedagógusnak - és szülőnek is - el kell olvasnia!

 

„Szeretve segítsük a szülőket!

Mostanában egyre gyakrabban olvasok olyan bejegyzéseket, hogy a pedagógus nem tud mit kezdeni a neveletlen gyerekekkel, és mindezért a szülőket támadják.

Az biztos, hogy a kütyük használata rossz irányba tereli a gyermekek fejlődését, és az is igaz, hogy a szülők nagy része is szívesebben simogatja a kütyüket, mint a gyermekét. De azzal, hogy ezt megállapítjuk, nem sok mindent tettünk a jövő nemzedékért. 

De mit tehet egy kisgyermeknevelő, óvónő, pedagógus, hogy valamicskét is javítson ezen a helyzeten?

Sok éves tapasztalatom szerint a szülőkkel való jó, egyenrangú kapcsolat, a tisztelet kivívása és a jó kommunikáció sokat segíthet a nevelési nehézségek megoldásában.
A szülő akkor fogad el minket, ha érezni fogja a szeretetet és az elfogadást maga és gyermeke felé is. 

De hogyan tudjuk ezt éreztetni?

Mikor van egy nehéz helyzet, és a szülő érzi, hogy nem támadni akarjuk gyermeke rossz viselkedése miatt, hanem segíteni. Mikor érzi a szülő, hogy őszintén keressük a megoldást gyermeke számára, bízni fog bennünk, és ez már fél siker!
Fél siker, mert meghallgat, oda figyel ránk, és ezért együtt meg tudjuk találni a kivitelezhető megoldást gyermeke jó irányba tereléséhez.

Egyszer dolgoztam egy kis faluban, ahol szegény családokkal foglalkoztunk, főleg a szegregátumban élő cigány családokkal. Nagyon jó kapcsolatot sikerült velük kialakítanom, ezért hallgattak rám.
De sajnos nem mindenki így állt hozzájuk. 
A szegénységben élő emberek nagyon érzékenyek, sértődékenyek. Ezért egy ajak bigyesztés, egy szemöldök fölhúzás, egy kis legyezés az orr előtt - utalva a rossz szagra -, elég ahhoz, hogy soha többet ne bízzanak meg az emberben.
Egy pedagógusnak azonosulni kell tudni a szülővel! Mindeneknek mindenévé lenni, ha kell feketének, sárgának, cigánynak, gazdagnak, szegénynek lenni, egy lenni közülük. 
Megérteni őket! Megérteni mi van a háttérben!
Az ítélkezés sehova nem vezet, csak még mélyebb, áthidalhatatlan szakadékot támaszt szülő és pedagógus között, melynek a legnagyobb vesztesei a gyermekek lesznek.

Ha abból indulunk ki, hogy, minden szülő szereti a gyermekét (én ebből indulok ki), hiszen minden szülő várta, örült, hogy megszületett, a legjobbat szeretné gyermekének, ezért ítélkezés, és siránkozás helyett segítsünk!
Segítsünk, hogy a szülő valóban a legjobbat adhassa gyermekének!
Legyenek végre boldog családok!
Olyan sok tanácsunk van, adjuk át szeretettel!

Mondjuk el Nekik, hogy a gyermeküknek Rájuk van szükségük, nem játékokra. 
Mondjuk el, hogy tudjuk, hogy nagyon szeretik gyermeküket és ezért nem szeretnénk látni pár év múlva, hogy tehetetlenek tinédzser gyermekükkel, mert most míg lehetett volna nem segítették őket abban, hogy ne váljanak függővé a mobiltelefontól.
Mondjuk el, hogy talán most még nem késő! 
Töltsenek minél több időt gyermekükkel, mert ezek az évek soha nem fognak visszajönni, és nagyon bánni fogják, hogy elmúlasztották a lehetőséget, hogy a gyermekeikkel legyenek, mert minden más fontosabb volt!
Mondjuk el, hogy tanítsák őket arra a sok tudásra, amit ők is kaptak a szüleiktől. 

Vegyék maguk mellé a gyermekeiket, főzzenek együtt, takarítsanak együtt, szereljék meg az autót együtt.
Mondjuk el a szülőknek, hogy Ők a felnőttek, Ők az okosabbak, ezért ha egy gyerek vezeti a családot, mert ő a főnök, annak sosincs jó vége!
Mondjuk meg a szülőknek, hogy legyenek határozottak, a nem, az nem legyen! Ne féljenek, hogy a gyerekük e miatt nem fogja őket szeretni!

Sokkal jobban fogja, bízni fog bennük, tisztelni fogja őket, mert megtapasztalja, hogy a szülei okosabbak, mint Ő, és jót akarnak neki, mert szereti Őket!
Mondjuk el, hogy beszélgessenek minél többet a gyermekükkel, mindenről! 
Hallgassák végig! 
Mindig legyen idejük a gyermekükre!
Gyűjtsék az emlékeket, amikre jó lesz visszagondolni!
De mindezt szeretettel!
Higgyétek el a jó szónak, a szeretetnek hatalma van.

Ne adjuk fel! Legyünk türelmesek!
Ha elmondtuk már százszor a szülőnek, hogy mit tegyen, de még mindig nincs eredménye, mondjuk el százeggyére is!
Higgyük el, hogy a mag, amit vetünk, ki fog kelni.
Lehet, mi már nem tudjuk meg, mert csak pár év múlva érik be az a gyümölcs, de ami rajtunk áll, tegyük meg!
Milyen jó is, este úgy álomra hajtani a fejünket, hogy tudjuk, hogy ami rajtunk állt, azt megtettük! A többit meg bízzuk a jó Istenre!

Ne lankadjunk meg soha a szeretet kimutatásában. 
Tudom, mert megtapasztaltam, hogy a szeretet az a fegyver, ami képes megváltoztatni az emberek életét!
Szeressük hát a szülőket, segítsük őket, és így gyermekeik is sokkal boldogabb életet élhetnek!
És talán nekünk is, kisgyermeknevelőknek, óvó néniknek, pedagógusoknak könnyebbek lesznek a mindennapjaink, mert a ránk bízott gyermekek kiegyensúlyozottabbak, szófogadóbbak, boldogabbak lesznek.”

 

Szerző: Sándor Jánosné (Kati néni) - óvónő
Fotó: Freepik