Fegyelmezés kisgyermekkorban
Sokan idegenkednek a büntetés fogalmától, gyakorlatától. Azonban ha a fegyelmezésre úgy gondolunk, mint következményre, melyet a gyerek maga “választ” azzal, hogy ha nem fogad szót, és ez tanulási tapasztalatot szolgáltat neki, akkor talán könnyebb dolgunk van a nevelés területén.
Gyerekeinknek szükségük van arra, hogy megtapasztalják rossz (helytelen) döntéseik következményeit, mivel ez fejleszti ítélőképességüket, segíti őket a tanulás és énfejlődés folyamatában, megtanulják határaikat.
Ha nem tanítjuk meg gyerekeinknek, hogy a tetteknek következményei vannak, azzal hosszú távon nekik, magunknak és a társadalomnak is ártunk.
Nem fogad szót a gyermeked? A fegyelmezés 7 aranyszabálya
Az alábbi szempontok segítenek helyes következményeket (büntetést) szabni a nem elfogadott viselkedésnek:
1. Amikor gyerekünk nem megfelelően viselkedik, amennyire lehet nyugodt, tárgyilagos módon közöljük, mi lesz ennek a következménye.
2. A büntetés valami olyanra vonatkozzon, ami a gyerek szemében értékes, jelentős, például kedvenc játék, időtöltés, stb.
3. Ha lehet, a büntetés legyen összefüggésben a helytelen viselkedéssel! Például, ha nem pakolja el a játékait, másnap nem játszhat a kedvenc játékával.
4. A büntetés mértéke a helytelen viselkedés mértékétől függjön, ne pedig attól, hogy mi milyen kedvünkben vagyunk! Ha hirtelen felindulásból túl nagy büntetést szabunk ki, az egyrészt nem igazságos a gyerekkel szemben, másrészt nekünk is nehezebb lesz azt betartatni.
5. Legyen minél hamarabb kivitelezhető! Minél kevesebb idő telik el a helytelenített viselkedés és a következmény között, annál jobb.
6. NAGYON FONTOS, hogy a következmény (büntetés) soha nem vonatkozhat a gyerek alapvető szükségleteire, például fizikai szükségletek (étel-ital, mosdóba engedés, stb.) valamint az elfogadás és szeretet!
7. A kiszabott következményeket következetesen tartassuk be, hiszen anélkül szavaink hamar üres fenyegetéssé válnak, és jelentőségüket vesztik gyerekeink számára.
Szerző: Gühring Rita gyermekpszichológus