A "tipikus gyerekeket" úgy képzeljük, el, hogy hangosan bandáznak, sokat játszanak, szaladgálnak, szétszedik a házat…  De a gyermekek sem egyformák. Vannak köztük, akik a zajtól, tömegtől, társasági eseményektől kimerülnek - számukra a rendszeres, csendes elfoglaltságok jelentik a lélegzetvételt. Ők az introvertált gyerekek.

Az introvertált gyerekeket a környezetük gyakran visszahúzódónak, félénknek nevezi, sőt, vannak köztük, akiket kortársaik csak a „fura” címkével illetik. Sajnos ezek a címkék önbeteljesítő jóslatként működhetnek.
Pedig ez a típus csupán csak jobban igényli a csendet, ezért sokszor a háttérbe húzódnak, és választanak maguknak egy csendes tevékenységet. Ez tölti fel ugyanis az „akkumulátorukat”, hogy később képesek legyenek újult energiával visszatérni társaik közé. Ez a tulajdonság a felnőttek esetében ugyanígy megfigyelhető.

 

Az introvertált gyerekeknek – a felnőttekhez hasonlóan - szükségük van arra, hogy időről időre visszahúzódjanak, esetleg bezárkózzanak vagy válasszanak egy nyugodt sarkot a csendes szemlélődésre, olvasásra vagy rajzolásra. „Befelé élnek”, és nem okoz gondot nekik egyedül lenni, vagy maximum 1-2 jó barát társaságában tölteni az időt, akikkel igazán fel tudnak oldódni. 

Ha a mi gyerekünk is sokszor csendesen elvan a sarokban, vagy nem olyan cserfes és közvetlen, mint a többi, nem kell aggódunk!
Bár kissé más figyelmet igényel, és introvertáltsága miatt a mai világban látszólag némi hátránnyal indulhat, de ha tisztában vagyunk az erősségeivel és gyengeségeivel, támogatni tudjuk a számára legideálisabb iskola, szakma, hobbi vagy életfeladat kitűzésében.

Mik a legjellegzetesebb személyiségvonásaik?
 

- nehezükre eshet elmondani, ha valami gondjuk van, vagy jelezni, ha nem érzik jól magukat

- érzékenyek, szorongásra hajlamosak, magukban őrlődnek (emiatt fokozottan figyeljünk rájuk!)

- nehezen engednek fel társaságban, nehezen barátkoznak

- jó barát és figyelmes hallgatóság

- gazdag belső érzelmi és gondolati világuk van

- nagyszerűen képesek elmélyedni egy-egy tevékenységben, pl. alaposan körüljárni egy témát

- vendégségben rövid idő után hazavágynak

- a nyugodt tevékenységeket kedvelik

- inkább megfigyelnek, semmint hirtelen döntenek vagy cselekszenek

- számukra a csend, az egyedüllét, az alkotómunka és a merengés jelenti a feltöltődést

- sokáig nem értik önmagukat sem, „selejtesnek” érzik magukat, sőt, kisebbségi érzésük lehet

- nem ő a „legnépszerűbb” gyerek, de erre igazán nincs is igénye, mert többre tartja a magányos tevékenykedést és az igazán jó barátok társaságát.

Hogyan neveljük az introvertált gyerekeket?
 

- lássuk meg pozitív tulajdonságaikat és hangoztassuk, biztassuk, erősítsük meg benne – óriási szükségük van rá!

- programok, társasági események előtt beszélgessük arról, mi fog történni, hogy legyen ideje lélekben és mentálisan felkészülni rá

- ne mindig hagyjuk, hogy kihúzza magát az események alól, de támogassuk a szociális helyzetek jó kezelésében és önmaga kifejezésében, a baráti beszélgetésekben

- kisebbeknél még, ha kell, álljunk mellé a számára kínos helyzetekben, hogy megtanulja, hogyan védheti meg magát

- figyeljük viselkedésének változásait és testi tüneteit, mert gyakran képtelenek beszélni belső élményeikről, szorongásaikról, a bennük kavargó temérdek gondolatról

- tartsuk tiszteletben a határait (mikor telítődik, mikor van szüksége elvonulásra)

- engedjük, hogy erősségeiket a maguk módján élhessék meg (hobbi, alkotás, sport, tanulás, írás…)

- a kiteljesedésben erősítsük meg, nem kell őket megváltoztatni
 

Az introvertáltság „nem kinőhető”, azonban a személyiség formálható, szülőként pedig fontos feladatunk, hogy támogassuk abban, hogyan tudja kifejezni és érvényesíteni magát a világ zajában.

 

6 mondat, amivel megvédheted gyermeked a számára kellemetlen helyzetekben

 

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik