Talán nincs is olyan szülő, édesanya, aki ne aggódna legalább egy kicsit gyermekéért a beszoktatás első napjaiban. A gyerekek azonban mindent megéreznek, a szorongást is. Hogyan vegyük elejét az ebből eredő gondoknak, és mit tehetünk, hogy gyermekünk igazán derűs és boldog éveknek nézzen elébe? Ebben segítenek Kati óvó néni gondolatai.

„Egyszer megkérdezték tőlem, mi a legfontosabb tulajdonság, ami jó kisgyermeknevelővé, óvónővé teszi az embert. Kapásból mindenki válasza erre a kérdésre: a gyermekek szeretete. 

És valóban a gyermekek szeretete a legfontosabb, de nem elég!
Ugyan olyan fontos a szülők elfogadása, tisztelete. 

Miért? 
Sok oka van. De talán a legfontosabb, hogy a gyermek azt szereti, akit az a személy is szeret, aki legközelebb áll hozzá, lehet az az anya, de az apa is. Képzeljünk csak el egy fiatal anyát, akivel éjjel-nappal együtt volt születése óta a gyermeke, és most hirtelen oda kell adnia egy számára idegen embernek, egy idegen környezetbe. 
Az anya már hónapokkal az ovi/ bölcsi megkezdése előtt szorong. Vajon fogják szeretni a gyermekét, figyelnek rá, ha sír megvigasztalják? És még ezer kérdés kavarog a gyermekét féltő lelkében.

Még együtt éreznek és dobban a szívük a gyermekével, mintha egy láthatatlan köldökzsinórral még a levegőt is egyszerre vennék. Egyszerűen fél az Édesanya. Fél az idegentől, a bizonytalantól, a láthatatlantól, attól, hogy nem tud ott lenni a gyermekével - és mi lesz ha...?

A gyermek ezt mind érzi! A láthatatlan köldökzsinór működik. A szavak jelentését még lehet nem érti a gyermek, de érzi! Mindent érez: a félelmet, a szorongást, az aggódást. Azt érzi, hogy baj van. „Anya fél? Én is félek!” Hiszen, ha az anya - az erős, a nagy - fél, akkor biztosan nagy a baj! 

Mit tehetünk mi pedagógusok, hogy mégis simán és könnyen menjen a beszoktatás? Először is értsük meg az anyát/apát. Próbáljuk az Ő helyébe képzelni magunkat! Együttérzés nélkül nem tudjuk igazán megnyugtatni az aggódó szülőt. Ha a szülő érzi, hogy megérted Őt, akkor már meg tudod nyugtatni; akkor már kezd kialakulni egy bizalom a pedagógus felé. 

De ez nem egy napra szóló hozzáállásunk kell, hogy legyen! Ezt az év minden napján kell gyakorolnunk. Hiszen a szülőre bármikor rátörhet a félelem. Elég, ha azt hallja, hogy Pistike a csoportban verekszik. Már jön a félelem: „Mi van, ha az én gyerekemet is bántja?”

Kedves Szülők! Kérdezzetek! Ne egymás között beszéljétek meg a szülő társakkal a félelmeiteket! Mert akkor hogyan tudjunk Nektek segíteni abban, hogy ne szorongjatok a gyermekeitek miatt? 

Elő szokott fordulni, hogy egy szülőben valamelyik óvónő nem tudja kiépíteni a bizalmat maga felé. A gyermek ezt is érzi! Érzi, hogy otthon nem szeretik azt a bizonyos óvó nénit. Ilyenkor szokott beindulni a gyermeki fantázia. Anya megkérdezi, hogy: mi volt az oviban? A gyermeknek semmi nem jut eszébe. De, mivel tudja, hogy a szülei nem szeretik az óvó nénit - hiszen mindig rosszat mondanak otthon róla -, kitalál egy történetet, amit úgy gondol tetszeni fog a szüleinek. "Az óvó néni kiabált velem!" A harag, a gyűlölet tovább fokozódik, aminek a legnagyobb vesztese a gyermek lesz!

A szülő elfogult: az én gyermekem soha nem hazudik! A gyerek nem is hazudni akart, de már Ő is azt hiszi, hogy a képzelete a valóság. Összezavarodik. Mindenki dühös, a gyermek is szorong. Másnap az oviban a gyermek furcsán viselkedik az őt nevelő felnőttekkel, sőt, még a gyerekekkel is!

Igen ez történik, ha nincs bizalom, és nem jól működik a kommunikáció!

Ezért, nagyon fontos, hogy bízzon bennünk a szülő, mert ezzel a gyermek óvodai jóllétét alapozzuk meg! Ha bízik bennünk a szülő, akkor kérdez! Akkor meg tudunk mindent beszélni. Akkor elkerülhetjük a félreértéseket, és elejét vehetjük a fantáziált képzelgéseknek is. Ellenkező esetben egy "pokollá" válik mind a gyermeknek, szülőknek, pedagógusoknak a gyermek óvodai élete!

Ha egy gyermeket felveszünk az oviba, egy egész családot veszünk fel! Ez így igaz! A szülő bizalma nélkül a gyermek nem fogja jól érezni magát az oviban vagy bölcsiben.
Adjuk hát meg egymásnak a kölcsönös bizalmat! Törekedjünk a szülő megértésére, és fordítva: a pedagógus megértésére is, hiszen neki se könnyű 25-26 gyermeket nevelni, gondozni, tanítani! 

Tudom, hogy minden gyermek más, mint ahogy minden szülő is. Nincs egyforma család. De egy biztos: a megértésre, szeretetre mindenkinek szüksége van!
 
A megértés, az elfogadás, a kommunikáció, bizalom, az egymás tisztelete nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a gyermekek boldogan járjanak oviba és a szülő minden aggódástól mentesen, felhőtlenül tudja végezni a dolgát, amíg a legnagyobb Kincse az oviban van, hiszen tudja, hogy a legjobb helyen van a gyermeke: ott, ahol szeretik, ahol figyelnek rá, ahol boldog!” 

 

 

 

Forrás: Sándor Jánosné - Kati óvó néni
Fotó: Freepik