Előfordulhat, hogy a leendő nagyszülőkkel kapcsolatos korábbi elképzeléseink, álmaink nem egészen úgy alakultak, ahogyan vártuk, nem olyan nagyszülőt „kaptunk”, amire vágytunk, és ez bizony fájhat… De érdemes megfontolni a másik fél lehetséges szempontjait is!

Nem csak szülővé válás jelent nagy változást, a nagyszülővé válás is egy megváltozott, sőt, egy plusz szerepkör, azaz bele kell tanulni! Ám nem csupán ez az egy nehézség adódhat a nagyszülői oldalon...

Nagyszülővé válni tanulási folyamat: gondoljunk arra, szülőként is milyen nyomasztó az az elvárás, hogy a szülés után rögtön tudnunk kellene, mire van szükség a gyermeknek. Nos, a nagyszülőnek pedig tudnia kéne, mi a jó a mi gyerekünknek, plusz a gyermek szüleinek? Ne vegyük mindezt természetesnek: adjunk időt, lehetőséget, és bátorítsuk a nagyszülőket!
 

Tanácstalanság, félelmek, kétségek: a nagyszülők egyes nekünk nem tetsző lépései, tettei vagy azok hiánya eredhetnek szorongásból is, azaz állhat mögöttük korábbi kritika, a túl sok, túl konkrétan megszabott, rugalmatlan szülői elvárás vagy korábbi konfliktusok miatti óvatosság is. A régi konfliktusokat jó még a szülés előtt tisztázni - de mindenesetre sosem késő! És persze az is előfordulhat, hogy a nagyszülő nem látott jó mintát a nagyszülői szerepre.

Miért engedek meg mindent az unokáimnak? - Egy nagymama elgondolkodtató levele a gyermekeihez
 

Egyensúly a szerepek közt: sok nagyszülő még bőven dolgozni jár, mikor unokája születik. Nem egyszerű megtalálnia az egyensúlyt, mikor még saját magára is épp csak annyi ideje van, mint - emlékezzünk vissza! - nekünk volt a munkahelyi bejárás idején. Az újdonsült nagyszülőnek is időbe telhet kialakítania az új napirendet.
 

Rossz kommunikáció: lehet, hogy csak nem egy nyelvet beszéltek; márpedig ez még akkor is gondot okozhat, ha amúgy közös a cél. A szerepek és elvárások empatikus és egyértelmű tisztázása alapvető a jól működő családi dinamikához.
 

A rugalmatlanság riasztó: a rengeteg szigorúan meghatározott elvárás ronthat a felhőtlen nagyszülő-unoka kapcsolatnak. Amiben lehet, engedjünk, ne legyünk merevek a szabályok meghatározásában! Ami lényeges, azt kössük ki, egyébiránt nyugodtan engedjük, hogy gyermekünk másokkal más érzéseket, szokásokat és élményeket is megtapasztaljon, hiszen mind így nőttünk fel (és milyen jó is volt…)! A szorongás és állandó engedélykérés - vagy számonkérés - miatt a nagyszülő elzárkózhat a kapcsolattartástól.
 

Igény az énidőre: van, aki szerint ha valaki szülő, akkor nagyszülőként is első legyen számára a család! Ez azonban nem lehet ilyen szigorú elvárás. Lehet, hogy a nagyi épp azt tervezte, hogy végre most nekifog a régen dédelgetett álmok megvalósításának, vagy csak egyszerűen kicsit már a hobbijának és a baráti társaságnak élne. Az introvertáltabbaknak például jelentős igénye van az egyedül töltött időre. Az igazság valahol a két véglet között lehet.
Igyekezzünk érzékenyen megtalálni azt az időbeosztást és feladatleosztást, ami mindenki életritmusának megfelelő!
 

Betegségek, lelki problémák: biztosan mindent tudunk a nagyszülő állapotáról? Nincsenek komoly fájdalmai, betegsége, vagy például magánnyal, veszteséggel vagy nyugdíjazással összefüggő depressziója? Ha erre gyanakodunk, próbáljuk kideríteni, mi a helyzet, hiszen ez jelentősen befolyásolja az általa vállalt vagy elbírt szerepeket, és talán neki van nagyobb szüksége segítségre! 
 

Ne feledjük el, hogy a gyermeknek joga van a nagyszülővel való kapcsolattartásra (néhány szélsőséges esetet kivéve), a szoros nagyszülő-unoka kapcsolat számtalan előnyéről nem is beszélve.

Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ideális kapcsolatot alakítsunk ki egymással, hiszen a gyerek számára a stabil és érzelmileg ölelő családi közeg a legnagyobb ajándék! (Ebbe pedig példamutatásként még akár a konfliktusok intelligens kezelése, megoldása is beleférhet.)

 

Ha a nagyszülő nem foglalkozik az unokájával! - 9 ok, amire talán nem is gondoltál

Nagymamákat és nagypapákat kérdeztünk: Mi a legnehezebb a nagyszülőségben?

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik