Szülés után a hormonok, az anyává válással járó rengeteg újdonság és a fáradtság gyakran igen erős érzelmi hullámzást okoz. Sokszor úgy érezzük, valamit (vagy mindent) rosszul csinálunk. Érzetek és érzelmek egész palettáját megélhetjük, és mivel erről nem könnyű beszélni, a külvilág pedig gyakran nem észlel belőle semmit, magányosnak érezhetjük magunkat… Ideje lenne végre elhinnünk, hogy jól csináljuk! És egyáltalán nem vagyunk egyedül.
Szülés után nem feltétlenül a puszta boldogság az, mely eláraszt bennünket. Gyakori a bűntudat, a túláradó érzelmek és a hála mellett a stressz, a testi fájdalmak, és a sosem tapasztalt kimerültség.
Ha az alábbiakat átgondoljuk, akkor nem teszünk a hátunkra felesleges terheket, és szebbé tehetjük magunk számára ezt az időszakot.
1. "Meg kell felelnem!"
A legtöbb elvárást saját magunknak támasztjuk. Aki eleve maximalista, az hajlamos arra, hogy mindent elvárjon magától rögtön szülés után is, másrészt sok dologról azt gondoljuk, hogy a többiek elvárják azokat - holott ha megkérdeznénk őket, kiderülne, hogy eszükbe sem jutott és nem is tartják fontosnak. Nézzünk rá reálisan, mik a valóban fontos tennivalók, minden mást vegyünk lazán!
2. "Nem tudok boldog lenni!"
A boldogság nem feltétlenül azonnal következik be, és ez normális! Mi is a boldogság? Legfőképpen a nyugalom, a megelégedettség, a béke érzése. Ezt a legnehezebb megtalálni akkor, ha gyakorlatilag az egész addigi életünk teljes fordulatot vesz, az új felelősség félelmetes, nem alakult ki egy működőképes napirend, kaotikusak az éjjelek és a nappalok, nem tudunk aludni, és testi fájdalmak és kellemetlenségek gyötörnek.
A mindennapok idővel kialakulnak és az ezzel járó érzelmi hullámzás csillapodni fog. Adjunk magunknak időt és fogadjunk el minden segítséget!
3. "Nem bírom egyedül!"
Nem is kell. Akik alig várták, hogy megszülessen a baba, most legyenek kész segédkezni is. Az első napok akár még ijesztőek is lehetnek, különösen az első gyermekkel. Hogyan fogjam meg? Hogyan altassam? Hogyan kell fürdetni…? Rengeteg új dolgot kell megtanulnunk. Ne akarjunk mindent most elintézni, és a látogatók is ráérnek. Mondjunk nemet nyugodtan, ha úgy érezzük, azzal segítünk magunknak. Élvezzük a családtagok kényeztetését, fogadjuk el, ha segíteni szeretnének és bátran mondjuk el, mire van szükségünk! Kérjünk segítséget, hívjuk a nagyikat, keressünk szakértőt, nyíljunk meg a párunknak! Sosem vagyunk egyedül.
4. "Semmi nem sikerül!"
Többségünk mindent eltervezett a várandósság alatt, de minimum elképzelte, mi hogyan lesz majd. Számítsunk rá, hogy jellemzően semmi sem úgy alakul...és ez nem baj. Itt az idő, hogy megszokjuk: nem kell és nem is lehet mindent kontrollálni. Nyugodtan hagyhatjuk magunkat áramlani az eseményekkel, és menet közben alkalmazkodni, új ötleteket kipróbálni. Ettől csak kreatívabbak leszünk, idővel pedig mindenképp hozzáedződünk a babás mindennapokhoz és a vele járó váratlan helyzetekhez is.
5. " De hát mindenki mást mond!"
Hadd mondják! Meghallgathatjuk, de dönteni úgyis nekünk kell. Szülés, altatás, szoptatás, öltöztetés, nevelés, testkontaktus...mindenkinek van véleménye és tudni vél mindent. A temérdek külső hang, vélemény és ítélkezés (magazinok, TV, social media) csak összezavarja és elbizonytalanítja az embert. Ne helyezzünk ezekre nagy hangsúlyt. Higgyünk magunkban, és hallgassunk befelé: a megérzéseink ugyanis sosem hagynak cserben!
6. "Rossz anya vagyok!?"
Ha ez akár egyszer is átfutott az agyunkon, az már önmagában kizárja, hogy rossz anyák lennénk.
Mindennél jobban szeretjük gyermekünket. Óvjuk őt, féltjük, aggódunk érte. Tanuljuk babánk nyelvét és tanuljuk önmagunkat. Próbálkozunk, nem egyszer erőnkön felüli igyekezettel. Saját tempónkban ugyan, de vesszük az akadályokat. Oly sok mindenre figyelünk közben. Ez emberfeletti munka és hivatás! Értékeljük többre és szeressük végre magunkat...és haladjunk tovább ezen a közös úton csak egymásra figyelve! A befektetett idő és energia csodálatosan megtérül majd.
Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik
