Normális-e, ha a szülők a kisbabájukkal vagy a gyerekükkel együtt alszanak? Egészségesen fejlődik-e az a gyerek, aki a szülői hálóban alszik? Baj-e, ha a szülők a gyermek mellett élnek házaséletet? Miért nem tud az anya a gyerekről leválni? Nem késő változtatni! - gyakorlati tanácsok párkapcsolati szakértőnktől.
A legabszurdabb esetem eddig egy 12 éves fiú volt, aki még mindig az (egyedülálló) anyukájával aludt. És egy 8 éves kisfiú anyukája sem akarta megérteni, hogy miért baj az, ha gyermeke nélküle nem alszik el... Ugye, amikor gyermeket vállalunk, nem úgy tervezzük, hogy velünk alszik most már kamaszkoráig?!
A szülők állandó vitatémája, és a szakemberek igazi kihívása a gyermekkel történő együttalvás. Minden szülő mással magyarázza, hogy ő miért, vagy miért nem alszik együtt gyermekével.
Sokan együtt alszanak a kisbabával a kezdeti időszakban
Amikor megszületik végre a várva várt csöppség, sok minden megváltozik a pár életében. Sokan általában úgy készülnek fel a kezdeti időszakra, hogy eleve a hálószobában helyezik el a kisbabát. Így az anyukának is könnyebb az éjszakázás. Aztán ahogy nő a gyermekünk, beáll a napirend, ritkulnak az éjszakai etetések, el lehet azon gondolkodni, hogyan tovább. Sokan úgy döntenek, várnak a baba 1 éves koráig, mások néhány hónap múlva visszatérnek a régi rendhez. A baba viselkedése, vérmérséklete, szokásai mindezt nagyban befolyásolják.
Hogyan szorul ki az apa a hálószobából?
A gyermek etetése, altatása, szeretgetése közben azonban nem szabad elfelejtkezni az édesapáról sem! A hónapok múlásával egy férfi egyre jobban azt érezheti, hogy párja teljesen összefonódott gyermekével, ő pedig kezd kiszorulni a hálószobából, hogy ne is zavarja őket. Ha ez történik, nagyon fontos, hogy a férfi jelezzen! Ha nem szól, csak némán tűr, és szenved, sajnos később már nehéz lesz megoldani a problémákat. Sok apuka igyekszik ezt úgy ellensúlyozni, hogy kiveszi a részét a gyermek körüli teendőkből. Így az anyuka nem érzi magát egyedül, és este könnyebben közeledhetnek egymáshoz.
Együttalvás a gyermekkel elhidegüléshez vezet
Sokszor szinte észre sem veszik a párok, hogy rohannak a hónapok, az évek, és a gyermek még mindig az ágyukban alszik. Vagy már megpróbálták külön szobába szokatni, de éjjel felkel, és átjön hozzájuk... Aztán szép lassan azt veszik észre, hogy eltávolodtak, elhidegültek egymástól...
A párkapcsolat szempontjából nagyon fontos, hogy időnként beszéljünk a párunkkal, ő hogyan éli meg a helyzetet, mit és hogyan kellene másként csinálni, hogy nekünk, mint egy párnak jobb legyen!
Veszélyes, ha a szülők a gyerek mellett élnek házaséletet!
Sok esetben a körülmények nem teszik lehetővé a szülők számára, hogy külön szobában aludjanak. Például együtt élnek a nagyszülőkkel, és nincs lehetőségük bővíteni a lakást, vagy elköltözni. Ilyenkor próbáljanak arra törekedni, hogy meglegyen a gyerkőc külön kis sarka, és igyekezzenek a házaséletüket szobán kívül megoldani.
Ha ugyanis a szülőpár rendszeres nemi életet él a gyermek közvetlen közelében, mert pl. azt hiszik, már alszik, az fokozott mértékű szorongást válthat ki belőle, illetve olyan korai szexuális magatartásformákat eredményezhet pl. az óvodai, vagy iskolai közösségben (pl. mások bevonása szexuális játékokba, nyilvános és fokozott önkielégítés), melyekkel igyekszik feldolgozni, vagy utánozni a látott, és hallott eseményeket.
Miért akar az anya mindenáron a gyermekkel aludni?
Amikor a szülő "önként" vállalja ezt a szituációt, akkor valamilyen "nyomós" ok áll a háttérben. Mert bár nem lehet azt kijelenteni, hogy az a normális, ha külön alszik a gyermek, de a párkapcsolat szempontjából az ő helye bizony, hosszútávon nem az anya mellett van! Apa és férfi legyen a talpán, aki ezt jól tolerálja.
- A szülő szorongása, vagy túlzott kötődése gyermekéhez. Ezzel a viselkedésével az anya/apa meggátolja a gyermek önállósodását, lelassítja a leválás folyamatát, ezáltal nem biztosítja számára az egészséges személyiségfejlődést.
- A pár tagjainak egymástól való érzelmi elhidegülése. Ha a szülőpár egyik tagja azért tartja maga mellett a gyermekét, hogy ne kelljen párjával együtt hálnia, akkor a gyerek lesz a párkapcsolati krízisben felhasznált pajzs, ütköző. Olyan szerepbe kerül, amihez neki nem sok köze van. Ebben a szituációban is sérül lelkileg.
- Vannak olyan családok, ahol az egyik szülő éjszaka dolgozik, -a magányt ne a gyermekkel enyhítsük!
- A külföldön élő és dolgozó apukák ugyancsak gyakran tapasztalják, hogy amikor ők kint vannak, a gyerkőc az anyjukkal alszik. Amikor azonban ő hazatér (1-2 hétre), akkor visszaköveteli a helyét! Ez fiúgyermekek esetén komoly harccá is fajulhat apa és fiú között, semmiképp sem erősíti a kapcsolatukat! Itt is az anyának kell erősnek, és következetesnek lennie.
Miért ragaszkodik a gyermek az együttalváshoz?
A gyermek természetes igénye és vágya, hogy mindig szüleivel, szeretteivel lehessen. Bizonyos gyerekek az átlagosnál nehezebben viselik az egyedüllétet, az ő esetükben nehéz eldönteni az esti lefektetéssel járó sírásrohamról, hogy hiszti, vagy pedig fokozott szorongás miatti reakció. Velük szemben könnyebb ellágyulni, és a békesség, nyugalom kedvéért beadni a derekunkat.
Később láthatjuk, hogy ha a szorongás elmúlt, a gyermekkel is könnyebb elfogadtatni, hogy mostantól újra külön alszik majd. Segíthetünk neki találni egy kedves kis "anyapótlékot", vagy megtanítani különféle szorongásoldó technikákra: pl. gondoljon valami szépre elalvás előtt, mivel szeretne álmodni. Ő pedig alkalmazkodik ehhez.
A "hisztis" gyerkőc azonban nem adja fel! Őt nem lehet megnyugtatni, megtanítani, ő tudja, mit akar, Anyát! Kész! Ha tehetetlennek érezzük magunkat ilyen esetben, akkor ne szégyelljünk segítséget, tanácsot kérni! Egy akaratos gyerkőc, és egy melegszívű, folyton ellágyuló anya mellől hamar lelépnek a férfiak, mert megunják, hogy párjukat a gyermekük irányítja!
Kérjünk segítséget az alvási szokások megváltoztatásához!
Látható tehát, hogy rengeteg dolog befolyásolja a gyermekünkkel való együttalvásunkat. Szerintem az a jó, ha egy pár időnként "felülvizsgálja" a helyzetet: hogy érzik benne magukat, kinek jó és kinek nem, hogy lenne jó, min kellene változtatni? És ha egyedül nem megy, akkor pedig tanácsot lehet kérni. Néha egy alkalom elegendő az alvási szokások megváltoztatásához, és a kapcsolat helyrebillentéséhez!
Szakértő: Dr. Árvainé Koczok Márta
Fotó: freepik.com
Fotó: freepik.com
