Ha a gyermek nem beszél, fél megszólalni - Szakember gyakorlati tanácsai a szelektív mutizmus leküzdésére

Szülők lapja

Gyerek fejlődése

Szülők lapja


Ha a gyermek nem beszél, fél megszólalni - Szakember gyakorlati tanácsai a szelektív mutizmus leküzdésére

A szelektív mutizmus kapcsán korábban már szó esett annak okairól és kezeléséről. Most a jelenség leküzdésének konkrét, tervszerűen megvalósítható leküzdéséhez kapunk gyakorlati tanácsokat Selmecziné Valach Renáta szakpszichológustól.

Amikor egy szelektív mutista gyermek végre megszólal, amikor már a feltett kérdéseidre nem csupán lefagyás a részéről a reakció, akkor nagyon könnyű mohóvá válni, átugorni egy csomó lépcsőfokot, és azt képzelni, hogy megoldódott a probléma, hiszen beszél! Szarvasbaki!

Mivel a szelektív mutizmus a szorongás talaján ered, ezért borzasztóan érzékeny a különböző változásokra.
Tévedés tehát azt hinni, hogy ha az egyik óvónővel már kommunikál a gyermekünk, akkor a másikkal már könnyedén fog. Hibás azt feltételezni, hogy ha az osztályteremben már megszólalt, akkor az udvaron is meg fog.

Persze, hogy azt szeretnénk végső célként elérni, hogy az érintett gyermek bárkivel és bárhol könnyedén csevegjen, de ehhez az alábbi szabályt nélkülözhetetlen észben tartanunk: mindig csak EGY dolgon változtass egyszerre!

Ezek a változók az alábbiak lehetnek:

- helyszín

- személy

- a beszélgetőpartnertől való távolság

- tevékenység jellege

- a megszólalás jellege
 

Lehet, hogy a gyermek könnyedén beszélget veled már társasjátékozás közben, viszont egy teljesítményhelyzetbe kerülve ugyanúgy úrrá lehet rajta a megszólalástól való szorongása. Lehet, hogy ha közvetlenül mellette ülsz, akkor már felel a kérdéseidre, de nehézséget jelent a számára, ha egy tanteremben távolról szólsz hozzá (még akkor is, ha ugyanúgy csak ketten tartózkodtok bent).

Tehát, amikor azon dolgoztok, hogy leküzdje a szelektív mutizmusát, akkor mindig tervezzétek meg a következő lépcsőfokokat, nevezzétek nevén azt a változót, amit a legközelebb módosítani fogtok!
Lépésről lépésre! Kicsit sziszifuszi lehet, de sokkal több sikerélményt jelent valamennyiőtök számára!


Egy jó kérdés ajtókat nyit, egy rosszul feltett kapukat zár be!
 

Amikor segíteni szeretnél egy szelektív mutizmussal élő kisgyereknek, hogy leküzdje a megszólalástól való félelmét, akkor nagyon vékony mezsgye húzódik aközött, hogy segíted őt a bátor hangjának megtalálásában VAGY épp ellenkezőleg: megerősíted az elhangzó kérdés utáni lefagyást.

Lássuk, melyek azok a kérdések, melyek használatával (és a rá érkező felelet azonnali pozitív megerősítésével) jó eséllyel veszitek fel a kesztyűt a némaságba zárkózással szemben!
 

Induljunk ki onnan, hogy egy szelektív mutista számára minden kérdés trigger, azaz beindítja a lefagyásos jellegű stresszreakciót. De ha sosem találkozik kérdésekkel, sosem fogja megtapasztalni, hogy igazából túlélhető a válaszadás. Sőt, igazából bele is lehet rázódni, hiszen gyakorlat teszi a mestert!
 

Lássuk, melyek azok a kérdéstípusok, melyek használatával támogathatjuk a gyermeket a bátor hangjának használatára!

 

1. Indirekt kérdés

"Azon tűnődöm..., hogy mit tegyek a szendvicsbe."
"Azon töprengek...vajon milyen színű legyen a rajzomon az ég."

Ezek azért fifikásak, mert nem direkt a másiknak címezem őket, ránézésre kijelentő mondatnak tűnnek, de egy interakcióban elhangozva a másik fél érezheti úgy, hogy erre szívesen megadná a feleletet.
 

2. Eldöntendő kérdések

Meg fogtok lepődni, milyen hatékony az a típusú kérdezés, amikor két választási lehetőséget kínáltok fel. (Ezt a típust akkor érdemes alkalmazni, amikor a gyermek már - még ha visszafogottan is - de meg meri lépni az egy szavas válaszadás szintjét.)

"A sütit vagy a csokit szereted jobban?"
"Rajzolni vagy festeni szeretnél?"



3. Igennel vagy nemmel megválaszolható kérdések

Erre akkor van szükség, amikor a gyermek még egyáltalán nem verbalizál, és már egy kimondott igennek vagy nemnek is nagyon tudnánk örülni.
Amikor nonverbálisan válaszolná meg az ilyen típusú kérdést, azaz bólogatna vagy épp a fejét rázná, akkor erre javasolt az alábbi módon reagálni:

"Látom, bólogatsz. Ez most igen vagy nem?"
Tegyük fel, hogy újra csak bólogatás érkezik a részéről.
"Igen vagy nem?" - majd várjunk 5 másodpercet. 
Többnyire ezek után már meg szokott érkezni az első halk szavacska.

 

4. Nyitott kérdések

Amikor már jól mennek az eldöntendő kérdések, amikor a bátor hangját azoknak a megválaszolásánál könnyedén használja, elérkezett az idő a nyitott kérdések megválaszolásának begyakorlására.

"Mit játsszunk?"
"Mit vegyünk a boltban?"


Higgyétek el, gyorsan rá lehet szoktatni a kérdezőkénket az ilyen típusú kérdésekre, és a szelektív mutista gyerekektől válaszul kapott aprócska, de hallható feleletek a legnagyobb megerősítői annak, hogy működik a technika, jó úton jártok! 
 

És természetesen MINDEN megszólalást azonnal pozitívan megerősítünk! 
Például így:

"Köszönöm, hogy elmondtad."
"Szuper, hogy a bátor hangodat használtad!"

 

A szelektív mutizmus okairól és kezeléséről szóló korábbi cikkünket itt találod.
 

Forrás: Selmecziné Valach Renáta szakpszichológus FB-oldala
Fotó: Freepik


Szülők lapja

Gyerek fejlődése

Szülők lapja


2024.05.22