"Csúfolnak, mert én vagyok a legmagasabb!", "Szerintem dagi vagyok!" "Anya, én csúnya vagyok? Ezt mondták a pöttyeim miatt." Szülőként ilyen és hasonló mondatokat hallani gyermekünktől szívszorító és felkavaró, azonban saját ijedelmünkkel csak tovább terheljük őt. De akkor mi a legjobb, amit tehetünk?
Ha gyermekünk elhízottnak, csúnyának, túl vékonynak stb.gondolja magát, és ennek számunkra hangot is ad (ami remek!), először is ki kell derítenünk, honnan ered ez a nézőpont: saját maga látja így, vagy külső hang ültette el a fejében?
Emellett őszintén meg kell tudnunk állapítani, igaz-e a meglátása, hiszen kegyes hazugságra, torzításra nem építhetünk sem megoldást, sem hiteles és támogató kommunikációt.
1. Először is magunkat nyugtassuk meg!
Elsősorban nem a kioktatás vagy vigasztalás a feladatunk, hanem a nyugodt, érzelmileg elérhető jelenlét és kapcsolódás a cél.
2. Álljunk ellen a késztetésnek, hogy rávágjuk a problémára: „Ugyan már, nem is vagy az!”
Ugyan ez tűnik a legkézenfekvőbbnek és pusztán jó szándékkal mondanánk, mégsem jó megoldás. Nem adja meg azt az érzést a gyereknek, hogy valóban odafigyelünk rá és az érzéseire, ezért tovább fog szorongani a túlsúlyával vagy egyéb gondjaival kapcsolatban.
3. Tisztázzuk, mire is gondolt a gyermekünk!
Lehetséges, hogy egy valós testi változás tűnt fel neki, de az is lehet, hogy valamilyen negatív érzést/külső személy szóbeli bántását látja magán túlsúlyként, azaz téves a testképe. Kérdezzük meg például: „Dagi? Ezt hogy érted? Pontosan mit látsz magadon, mit vettél észre?” Ha nincs valós alapja, lehet, hogy csak csúfolódás áldozata, túlzottan hasonlítgatja magát ideálképekhez, vagy kevés az önbizalma.
4. Ismételjük el, erősítsük meg a a szavait!
Ezzel visszatükrözzük mondanivalóját, és megmutatjuk, hogy figyelünk rá. Az együttérzés és figyelem erősíti a kapcsolatot, ami ebben a helyzetben életbevágó. Például:
„Tehát úgy vetted észre, hogy kicsit megnőtt a hasad?” vagy
„Szóval feltűnt, hogy te vagy a legmagasabb/legvékonyabb az osztályban.”
5. Adjunk rá lehetőséget, hogy sikereket éljen át!
Jó, ha olyan tevékenységet végez vagy olyan közösségbe jár a gyerek, ahol a tehetségével kiemelkedhet. Folyamatosan biztassuk, és emeljük ki a sikereit, az önmagához képest elért előrelépéseit, fejlődését! Az önbizalom erősítése remek alap az egészséges önbecsüléshez, és a megfelelő testkép kialakításához.
6. Ismerjük el, ha jól látja a helyzetet - de nem mindegy, hogyan!
Például így:
„Igen, én is látom, mire gondoltál. A testünk folyamatos változásban van, ez normális. Néha vannak nehezebb időszakai, például ha keveset pihenünk, nem megfelelően táplálkozunk, vagy sokat idegeskedünk.”
„Értem már, mire céloztál. De nehéz úgy jól megítélni magunkat, hogy ha mások véleményére figyelünk, mert magunkat eleve máshogy ítéljük meg; ezt csak nehezíti, ha folyamatosan másokéhoz hasonlítjuk magunkat.”
„Velem is előfordul, hogy nem tetszik magamon valami. Ilyenkor nem esek kétségbe: átgondolom, változtathatok-e rajta, és ha igen, mit tehetek magamért. Lássuk, most mit tehetünk. Adhatok pár ötletet?”
7. Fejezzük ki: helyesen tette, hogy elmondta az érzéseit!
Erősítsük meg abban, hogy jól tette, hogy megnyílt és elmondta nekünk érzéseit, félelmeit. A lényeg, hogy tudja: sosincs egyedül, mindig fordulhat hozzánk, bármilyen problémával. Így ha bármikor hasonló gondjai akadnak, tanácstalan vagy elkeseredett, nagy eséllyel újból hozzánk fordul majd.
8. Folytassunk mélyebb beszélgetéseket...
...az egészséges életmódról, táplálkozásról, testmozgásról és testképről, és arról, mint lehet és min nem lehet változtatni - valamint arról, a külsőségek mellett mi az igazán lényeges.
Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik
