Bármely iskola legemberibb tudatos szakmai értéke, amikor nem a leckével próbálja az ismereteket megerősíteni, hanem a gyermek saját belső motivációjára építve, akkor és ott, amikor éppen foglalkoznak az adott témával és feldolgozzák.

Ez a tanulás legeredményesebb és legtermészetesebb formája, amely lehetővé teszi, hogy saját tapasztalatokhoz és érzelmekhez kötődjön a megismerés, elősegítve ezzel a bevésődést, és a hosszú távon is lehetséges felidézhetőséget. 

Abban az esetben, amikor nem így történik, a gyerekek teljesen természetesen - és jogosan - unják, unhatják a magolást, amely ilyenkor többnyire hamar feledésbe merülő formában tölti az ismereteket a fejükbe. Azt ugyanis, amit akkor és ott nem tudtak megtapasztalni, az érzelmeik által belsővé tenni, semmilyen lecke nem képes pótolni.

 

A kikapcsolódás szerepe ugyanakkora, mint a tanulásé

A gyermeki teherbírás sem végtelen: délután 4-kor, 5-kor, 6-kor a természet rendje szerint már másnak van itt az ideje: a játéknak, a pihenésnek, a szabad mozgásnak, az örömteli, feltöltő tevékenységeknek, hogy a ma egyensúlya se sérüljön, és holnap is képes legyen az új befogadására.
Az iskola utáni időben nélkülözhetetlenül fontos hagyni a gyereket feltöltődni, hogy azzal tölthesse az idejét, amiben önazonos lehet (szabadban, szabadon való mozgás, hobbi, sport, baráti találkozások). Még a "jó tanuló" gyermek esetében is nélkülözhetetlen ez az idő.

 

Amivel nem tud azonosulni, azt nehezebben is tanulja meg

A folyamatos testi, érzelmi, gondolkodási változásaik természetesen foglalkoztatják a gyermekeket, a saját belső motiváció éppen ezt jelenti.
Az érdekli igazán, ami róla szól, a többi nem fontos, mert önmagához képest nem, vagy nehezen értelmezhető számára, és ez így a lehető legtermészetesebb.
Azt várják el tőlük mindenek felett, hogy tanuljanak, teljesítsenek, őket pedig az foglalkoztatja, kik is ők valójában, mi, hogyan, és miért történik velük, bennük és körülöttük. Néha azt érezhetik, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz, és ez érdektelenné, kiábrándulttá teheti őket.
Miután a világon minden mindennel összefügg, mindig lehet szerethető közös pontokat találni, ahová még a legszárazabb tananyag is képes kapcsolódni az érzelmek szintjén.
 

Ne büntetéssel - szeretettel tanítsunk!

A jutalmazás és a büntetés az idomítás eszköze, nem szereteten, hanem alá-fölérendeltségen, függőségi viszonyon alapul. Rövid távon talán lehet vele látszateredményeket elérni, ám a szeretetre épülő nevelés hatásai - még ha pillanatnyilag úgy is tűnik, hogy nem hat a gyermekre - életre szólóbbak, mert valójában a példánkkal nevelünk.
A hiteles nevelés-tanítás tudatos szakmaiságával a gyerekek megváltoztatása helyett a természetes egyensúly megőrzésére, a gyermek felemelésére törekszik. Tudja, érzi és érti, hogy az ismereteknek is meg kell ágyazni, és a lehető leghatékonyabb lehetőség erre a megismerés, a szeretet, az elfogadás, a Kapcsolatteremtő nevelés.

 

Szerző: Terényi Andrea családi és intézményi kapcsolatteremtő, nevelési, és bullying megelőzési tanácsadó
Fotó: Freepik