Sokan az önmaguk felé fordulást, tiszteletet és szeretetet máig sajnálják saját maguktól. Egyrészt mert már annyira megszokták a másokért élés mindennapjait, hogy bár érzik, hogy valami hiányzik, mégsem tudatosul igazán, hogy épp magukról nem gondoskodnak. Vagy talán abból a bűntudattal teli megfontolásból, hogy bármi, amit a maguk kedvéért tesznek, időt vesz el másoktól - tehát önzés.

De mi van akkor, ha a valóság éppen ennek ellenkezője? Hogyan és miért szeressük önmagunkat? F. Csikós Szilvia mentálhigiénés szakember ebben nyújt segítséget.

Nagyon sok egyéni terápián, segítő beszélgetésen hamar eljutunk oda a hozzám forduló klienssel, hogy nem másokról van szó a terápiás folyamatban, hanem csakis RÓLAD! Nem tudjuk ugyanis megváltoztatni a férjet, a feleséget, a főnököt, az anyóst, a testvért. Egyedül te magadat tudod változtatni, egyedül te magadért tudsz dolgozni, hogy te magad jobban légy. 

Egy terápiás folyamatban elengedhetetlen, hogy magad felé fordítsd a figyelmed. És ez a legtöbb esetben igazán nehéz. Magamra vinni a fókuszt, a figyelmet, a törődést, a szeretetet…igen, a SZERETETET.
 

Hogyan szeressük önmagunkat?

A minap az egyik kedves 40-es évei elején járó női kliensem a terápiás ülésünkön megkérdezte:
“De azt tényleg Szilvi, hogy kell önmagamat szeretni? Én igazából mindig csak másokra figyeltem. Fontosak a gyermekeim, a férjem, a szüleim, a ház, a kert, rám már nem jut időm. Én mindig utolsó vagyok a sorban.” Az elkövetkező néhány ülés arról szólt, hogy megkerestük Anita erőforrásait, amiknek mozgósítását elkezdte beépíteni a mindennapjaiba, mert nyilvánvalóvá vált számára, hogy az önmaga jóllétének kell lenni az elsőnek, s csak azután tud segíteni a környezetén, a szerettein, ha önmaga jól van, ha egyensúlyban van. 
 

Ezt sehol sem tanították...

Sokan nem szocializálódtunk ebbe, nem tanultuk meg gyerekkorunkban az önszeretetet, s van, hogy az önmagunkkal való törődést, önmagunk szeretetét, ha addig nem, hát felnőtt korunkban kezdjük el megtanulni.
Igen, megtanulni, mert ez tanulható, elsajátítható. Kellő tudatossággal és figyelemmel beépíthető az életünkbe, és bizton állítom, hogy minőségbeli változást fogunk tapasztalni a saját életünkben és a kapcsolatainkban egyaránt. Fontos lenne tudatosítanunk, hogy az önszeretet nem önzés. Az önszeretet az öngondoskodás, ami pedig felelősségteljes felnőtt emberként a kötelességünk. Feladatunk vigyázni a testi, lelki és mentális egészségünkre.

Szeretettel idézem ide Müller Péter sorait a Szeretetkönyvből:

“Az emberek jönnek-mennek, de te maradsz. Önmagad állandó társa vagy. … Ha ez így van, lehetetlen, hogy önmagaddal ne légy jóban! Lehetetlen, hogy annyira kifelé élj, hogy önmagadra ne jusson figyelmed. Lehetetlen, hogy az odatartozást, a jóságot, a gondoskodást, a harmóniát csakis másokban keresd - és önmagadat ne szeresd!… Ha magammal nem vagyok harmóniában, másokkal sem lehetek, mert kívül csakis az jöhet létre, ami bent van: egy lehangolt hegedű összezavarhat egy egész zenekart.”
 

Te magad légy a forrás!

A legtöbben ráébrednek, hogy az önmaguk szeretete nélküli élet látszólag működőképes - de meddig?...30-40 évig?…-, s utána vagy addigra szépen lassan az élet része lesz az állandósuló feszültség, a rosszkedv, a ború, a depresszió, a szorongás, a kiégés.
A jó hír az, hogy lehet másképp! Kezdd el az önmagad felé fordított figyelmet még ma! Tégy önmagad kedvéért dolgokat, ami jókedvre derít, ami mosolyt csal az arcodra, ami boldoggá tesz! Fontos vagy!
Kezdődjön a sor saját magaddal!
 

Ha érdekel a téma, és az énidő kérdése, ezt a cikkünk is tetszeni fog!

 

Forrás: F. Csikós Szilvia mentálhigiénés szakember
Fotó: Freepik