Azt már régóta tudjuk, hogy a meddőségnek nem feltétlen szervi okai vannak, hanem a háttérben sokszor lelki okok húzódnak. Vajon miért nem sikerül teherbe esnie egyes nőknek, akik mindent elkövetnek azért, hogy kisbabájuk szülessen. Megható személyes történet egy korábban meddőséggel küzdő, ma viszont boldog édesanyáról, aki jelenleg sorstársain igyekszik segíteni.

Meddőség – a szervezet jelzi, hogy nem áll készen a gyermekvállalásra
Samuel K. Wasser amerikai biológus szerint az ok nélküli – azaz orvosilag nem indokolható –meddőség nem betegség. Ellenkezőleg: a test normális válasza a nő éppen aktuális környezeti és szociális helyzetére.
Czeizel Endre genetikus professzor szerint is ez inkább „nehezített fogamzás”.
Szervezetünk nagyon intelligens: jelzi, hogy valami nincs rendben, nem áll készen a gyermek befogadására.

Az orvostudomány képes megoldani a késői gyerekvállalást?
Minden orvosi beavatkozás valahol a természet megbolygatása.  
Nagyon jó, hogy már olyan fejlett az orvostudomány, hogy lombikkezeléssel be tud segíteni a gyermekvállalásba, de ezzel kétszer is beleszól a természet rendjébe. Egyrészt az adott pillanatban „olt tüzet”, enyhít tüneteket, a meddőséget kiváltható lelki hátteret nyomja el, másrészt még a legenyhébb, legjobb hormonális beavatkozás is megterhelő lehet szervezetünk számára.
Mindemellett azt gondolom, hogy a gyermekvállalási életkor különböző társadalmi körülményekből adódó kitolódása miatt fontos és jó, hogy orvosaink képesek segíteni akkor, amikor már „hangosan ketyeg a biológia óránk.” De emellett ne feledkezzünk meg lelkünkről, múltunkról és arról, mit adhatunk tovább gyermekünknek. Akár a saját fel nem dolgozott hátterünkből, akár a lombikkezeléssel járó lelki és fizikai megpróbáltatásokból.


Egyre többeknél ketyeg hangosan a biológiai óra

„Egy nő mindenre képes: azért, hogy ne legyen gyereke, és azért, hogy legyen”
Mindig is imádtam a gyerekeket, szerettem volna anya lenni. De valami miatt mégis féltem ettől. Egészen 37 éves koromig. Ekkor viszont nagyon akartam gyereket. „Egy nő mindent megtesz azért, hogy ne legyen, vagy, hogy legyen gyereke” – mindkettőt megtapasztaltam: korábbi spontán, nem vállalt terhesség után nem sikerült a gyermekáldás. 39 éves voltam, amikor párommal kétévnyi sikertelen próbálkozás után kikötöttünk egy meddőségi klinikán. Tehát, mi is igénybe vettük a lombikkezelést. Szerencsések vagyunk, az első körünk sikeres volt.

Lelki okok miatt nem jött össze a baba
Mindenféle vizsgálat, műtét, megpróbáltatás, sőt a második klinikán egy jó kis megaláztatás után végül egy harmadik meddőségi klinikán kötöttünk ki. Ott történt meg a lombikkezelés.
A várandósságom ezt követően nagyon nehéz volt, fizikailag és lelkileg egyaránt megviselt. A szülés ezzel szemben mindenért kárpótolt: apás, szép, gyors és könnyű szülés volt. De ekkor már 41 éves voltam...

Kislányunk 2,5 éves koráig minden rendben volt, akkor hirtelen „bezárt”. Következett egy komoly fizikai tünetegyüttes: székletvisszatartás, fejtikkelés. Nagyon nehéz időszak volt a család számára, egészen 4,5 éves koráig. Csak ekkor került le a pelenka róla. Ekkor tanulta meg újra elengedni a székletét.

Ezallatt a két nehéz év alatt nagyon sok minden történt: családterápiára és gyermekpszichológushoz jártunk, fizikai beavatkozások történtek a picinél (beöntések, hátha az segít a székletvisszatartásában) – miközben rengeteget tanultunk magunkról, feltártuk gyermekkorunkat, megtudtunk többet egymás családjáról, a gyökereinkről. Miközben kislányunk fizikai tüneteit orvosilag kezeltük, egyre inkább rádöbbentünk arra, hogy a tikkelése és a székletvisszatartási problémái mögött lelki gondok állnak. Rá kellett jönnünk, hogy az ő gyógyítása a lelki blokkok oldása nélkül nem fog sikerülni.

Utólag ismertem fel és be, hogy milyen lelki tényezők állhattak a háttérben, miket nyomtam el magamban, amik miatt korábban nem jött össze a baba. Olyannyira, hogy a fizikai elváltozásokat is lehet, hogy lelki okok miatt produkáltam. Megértettem, hogy a magam frusztrációi jelentek meg később a kislányomnál: fejtikkelése és a székletvisszatartási problémái szorosan összefüggtek a meddőségem alatt átélt lelki szorongásaimmal.

Feltárni – szembenézni - elfogadni
Sok jó szakemberrel dolgoztam, akik kísértek és támogattak engem ebben a feltárási folyamatban. Szembenéztem, megértettem, elfogadtam és dolgozom tovább, hisz’ még én sem vagyok „kész”. Most már világosan látom a lehetséges összefüggéseket. Sok minden rendeződött bennem és körülöttünk.
Tudom, érzem: nem gyermeket nem akartam, hanem az anyasággal, az elfogadással, a befogadással voltak nehézségeim. A gyermekemet természetesen imádom, ő a legnagyobb kincsem, mostani tudásomat neki is köszönhetem. Hálás vagyok, hogy jött és tanít. Élvezem az anyaságot.

Szeretném útjukon támogatni sorstársaimat, ezért létrehoztam egy központot, ahol az említett, engem is kísérő szakemberekkel együtt várjuk azokat a párokat, akik készen állnak egy természetes, mélyreható lelki munkára, a meddőség lehetséges lelki okainak feltárására, a továbblépésre, vagy éppen az aktuális állapot elfogadására. Ez az elfogadás önmagában is csodákhoz vezethet.

Nagyon fontosnak tartom, hogy gyermekeink a lehető legkevesebb teherrel és a lehető legjobb lelki állapotban szülessenek. És mi, szülők is a lehető legjobb lelki állapotban kísérjük őket életükben.

Szerző: Varga Katalin, Csillagkuckó – Alternatív Termékenységi Központ
Fotó: freepik.com