Természetes, hogy szülőként szeretnénk jól nevelni és mindentől megvédeni szemünk fényét, ám előfordulhat, hogy erőfeszítésünk eredményeképpen nem adunk elég mozgásteret a gyereknek, vagy mindenre nemet mondunk - azaz túl szigorúakká válunk. Honnan tudjuk eldönteni, tényleg így van-e, és miként találhatjuk meg az arany középutat?

A túlzott szigor nem csak magát a gyereknevelés hatásosságát és eredményességét fordíthatja visszájára, de károkat is okozhatunk vele: hatására gyermekünk maximalizmussal és erős szorongással küzdhet, akaratunk ellenére magunk ellen is fordíthatjuk őt, vagy akár instabil és depressziós felnőtt válhat belőle.
Miből ismerhetjük fel, hogy túl szigorúak vagyunk, és lazábban is foghatnánk a gyeplőt?

7 jel, ami arra utal, hogy túl szigorú szülő vagy

 

1. Utasítunk - magyarázatok nélkül: elvárjuk, hogy minden szabályt kövessen és szót fogadjon még akkor is, ha nem igazán tudja vagy érti annak okát.

2. Egyáltalán nem engedjük, hogy gyermekünk hibát kövessen (követhessen) el, azaz nagyon kicsi a „megfelelő” mozgástere (pont ezért szinte óhatatlanul hibát fog elkövetni). Ide tartozhat az is, mikor azt mondjuk, hogy az "ő biztonsága érdekében" cselekszünk, holott már átléptük szülői hatáskörünket és már a gyerek személyi szabadságát korlátozzuk!

3. Gyermekünknek nincs beleszólása semmibe: a döntések ugyan az ő érdekében történnek, ám a véleménye, gondolatai nem számítanak igazán a döntések során.

4. Mindenre nemet mondunk - ok nélkül is: magyarázat nélkül, „csak úgy” nemet mondunk a gyerek kéréseire, kívánságaira, felvetéseire, csak mert szülőként „megtehetjük”…

5. Minden döntést mi hozunk: gyermekünk nem hozhat önálló döntéseket, még akkor sem, ha egy-egy, a korosztályához illő kérdésben már nyugodtan dönthetne.

6. Gyermekünk nem mond el dolgokat, kihagy az információkból: ha egyre kevesebbet beszélget, elsikkad részletek felett és másoktól tudunk meg lényeges, rá vonatkozó dolgokat, el kell gondolkodnunk azon, hogy szigorunkkal eltávolítjuk magunktól a gyereket!

7. Feltételekhez kötjük a szeretetünket: ez a legnagyobb hiba mind közül! 
"Ha szeretsz, megteszed ezt és ezt."
"Ha ez sikerül, annyira foglak szeretni!"
Nem! A szeretetünk sosem lehet feltételhez kötött, és ilyet még akkor sem mondhatunk, ha valójában nem így gondoljuk (tehát még csak puszta fenyegetésként sem!).

Tudatosítanunk kell, hogy a szükséges határok és kölcsönös tisztelet feladása nélkül is nyugodtan lazíthatunk a túlzott szigorúságon. 
A szigor elengedése nem jelenti az irányítás elvesztését, a rend felbomlását vagy a gyereknevelés kudarcát, sőt!

 

Mit tegyél, hogy ne legyél túl szigorú szülő, de betartasd a határokat

1. Utasítások helyett magyarázzuk el a MIÉRT-eket! Legyen számukra is világos célja, értelme a kéréseinknek. Ugye nem szeretnénk, hogy a gyerekeink később vakon kövessenek bármilyen utasítást?

2. Ajánljunk fel választási lehetőségeket, amiben csak lehet! Sokkal több dologban tudunk engedni, mint gondolnánk. Így a gyerek nem azt tanulja meg, hogy a „csend a neve”, hanem azt, hogy neki is lehet véleménye, amit a többiek meghallgatnak. 

3. Néha mondhatunk igent is! Ez is könnyebb, mint gondolnánk! Ok nélkül nem kell mindenre rávágni a NEM szót. 

4. Engedjük őket hibázni! Ahogy mi felnőttek is, a gyerekek is a hibáikból tanulnak. Mutassuk meg nekik, hogy a hibák lehetőséget adnak a javításra, fejlődésre, és arra, hogy újrapróbálkozzanak!

5. Vonjuk be őket, kérjük ki a véleményüket! Hadd érezzék, hogy ők is részesei lehetnek a döntéseknek, családi eseményeknek, közös projekteknek, nem pedig a történések tétlen nézői.

 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik