Meg szabad-e mondani a gyerekeknek a rossz híreket? Hova vezet, ha eltitkolunk fontos dolgokat a gyerekek elől? És lehet-e titka a gyereknek, vagy mindent meg kell otthon beszélnünk? Megváltoztatná az életünket, hogy kiderülnének a családi titkok? Gyermekpszichológus írása titkokról, szorongásról, bűntudatról.

„Egy hét éves kisfiút rendszeresen ismétlődő gyötrő rémálmok miatt hoztak hozzám a rendelésre. Azt álmodta, hogy a szülei átváltoznak farkassá és otthagyják őt az erdőben. Később kiderült, hogy a gyermeket örökbe fogadták, de erről ő nem tudott. Érdekes, hogy az álom tartalma is kapcsolatba hozható a tudat alatt megjelent félelemmel.”

Titkok és tabuk kimondatlanul a családokban
Képzeletben rajzolja le a kedves Olvasó a családfáját! Ha most valakinek elmesélné felmenői élettörténetét, néhány családi titokra is rábukkanhat a családfában. Szinte minden családnak vannak titkaik, amelyek akár generációkon keresztül befolyásolhatják a családok életét, működését. Ezek a titkok jelenthetnek véd- és dacszövetséget, de sokkal inkább megbetegítenek, nyomasztanak.

Titok az, amit szándékosan el akarnak hallgatni. Tabunak nevezzük viszont az olyan tiltást, melynek eredetét homály fedi és általában magától értetődő, nem megkérdőjelezhető. Jellemzően ilyen az alkoholbeteg jelenléte a családban, melyről nem szabad beszélni, nem létezik. Sok ember számára egyszerűbb a kellemetlen, kínos dolgokat eltitkolni, így nem kell a következményekkel sem számolni.

Meg kell-e kímélni a gyerekeket a rossz hírektől?
„A 4 éves Anna egyik napról a másikra elkezdett halálosat játszani a babáival. Egy idő után az egyik babát elnevezte saját magáról és elkezdte bántani, amiért megölte a nagypapit. A szülők kétségbeesve vitték szakemberhez a gyermeket a játék brutalitása miatt. Ekkor derült ki, hogy a szeretett nagypapa halálát nem mondták meg a gyermeknek, ugyanakkor a kislány játékából az derült ki, hogy nem kimondva, de tudja, mi történt és önmagát hibáztatja.”

A felnőttek egy része azt gondolja, a gyermekeket meg kell kímélni a rossz hírektől. Holott, ahogy azt a fenti eset is szemlélteti, ezzel sokszor még nagyobb terhet teszünk rájuk. Egyedül hagyjuk a kérdéseivel, félelmeivel, és neki valójában csak sejtései vannak. A gyerekek kifejezetten érzékenyek a nem verbális kommunikációs jelekre. Nem kell ahhoz kimondani, hogy megértse, mit jelent a hallgatás, a kínos csend vagy a téma elterelése. Számára ez azt jelenti, baj van, valamit eltitkolnak.

Lehet-e titka a gyereknek, vagy mindent meg kell otthon beszélni?
Természetesen egy családban mindenkinek lehetnek apró titkaik. Ez az egyéniségünk része, melyet tiszteletben kell tartani. Az sem elfogadható tehát, ha úgy gondolják, senkinek semmilyen titka nem lehet egymás előtt a családban. Ebben a kérdésben is meg kell találni az arany középutat.

Hova vezet, ha nem beszéljük ki a fájdalmakat?
Ha egy családban a titkolózás elfogadott lehetőség, a családtagok könnyen elszigetelődhetnek egymástól. Az ilyen családoknál gyakori a bűntudat, a vádaskodás, a saját felelősség fel nem vállalása és a cselekvés hiánya. A valódi fájdalmakról nem lehet beszélni, és ez az elfojtás lassan megmérgezi az emberi kapcsolatokat.

Ezekben az esetekben a családterápia módszere hatékony lehet a megerősítésben, hogy kimondódjanak a titkok. Ezzel oldódik a szorongás, a bűntudat és lehet a valódi problémákkal foglalkozni. Megszűnik az elszigetelődés és a családi kapcsolatok erőforrássá válnak.

Szerző: Bojti Andrea gyermekpszichológus
Fotó: Pixabay