Ne aggódjunk, ha gyermekünk még nem tud veszíteni, hiszen ezt a képességet még a felnőttek közül is sokan csak tanulják. Néhány ügyes módszerrel segíthetünk nekik abban, hogy sikeresen megbirkózzanak azzal, ha nem ők nyertek vagy nem sikerült valami. Sőt, mindeközben még a győzelemnél is fontosabb értékeket ismerhetnek meg…

Az a képesség, hogy méltóságteljesen tudjunk veszíteni, egy fontos erény, amit megtaníthatunk a gyerekeknek. Nem csak azért lényeges a „veszíteni tudás”, mert az életben számtalan helyzet adódhat, ahol nem ők lesznek az elsők, hanem azért is, mert így számukra is élvezetesebbé válik a sport és a játék, méghozzá eredményektől függetlenül. Mert nem csak a győzelem számít…

Miért megy ez olyan nehezen a gyerekek számára?

Mert a sportokban és játékok során több olyan képességre is szükség van, melyek tanulásához idő kell, „meg kell érni”.

Ilyen például az 

- empátia (sportszerűség, örülni mások örömének stb.), 
- az önkontroll, 
- a csalódottsággal és dühvel való megküzdés, 
- a memória (játékszabályok, lépések sorozata), vagy 
- az indulatkezelés. 

El kell ismernünk, hogy ez egy gyerek számára bizony igazán sok tanulnivaló, mely időt igényel. Legyünk hát türelmesek!

Mit Ne tegyünk?

Az olyan mondatok, mint „Hagyd már, ne dühöngj! Ez csak egy játék!” nem segítenek sem abban, hogy az aktuális helyzetben a gyerek feszültsége oldódjon, sem pedig abban, hogy a gyermek hosszútávon megbirkózzon a sikertelenséggel.
 

Mit tehetünk? 
 

1. Készítsük fel a gyereket a játékra!

Beszéljük át, mi vár rá. Magyarázzuk el, hogy lesz, aki nyer és lesz, aki nem, és ez a természetes. Helyezzük a fókuszt az élményre! („Első szabály: szórakozzunk jól!”) Mondjuk el például, hogy „Ha veszítesz, természetes lesz a rossz érzés, hiszen mindent megpróbáltál, mégsem az lett az eredmény, amit megálmodtál. Ilyenkor én kimegyek egy kicsit levegőzni, az segíteni szokott. Szerinted neked mi segítene egy ilyen helyzetben?”

 

2. Ne érvénytelenítsük az érzéseit!

A veszíteni tudás nagy része tulajdonképpen abból áll, hogy megértsük és elfogadjuk saját kellemetlen érzéseinket. Ha a gyerek csalódottságát érvénytelenítjük (azaz nem ismerjük el, lekicsinyítjük, jelentéktelennek tartjuk azt), nem fogja tudni elfogadni ezeket az érzéseket, így azonban hozzáedződni sem. 

Mondjuk inkább ezeket:

„Én is csalódott lennék a helyedben.”
„Igen, tudom, veszíteni nem könnyű.”
„Mindent beleadtál, szóval valóban nagyon kiábrándító lehet ez most.”

Ezzel elősegítjük, hogy ne elmeneküljön az érzések elől, hanem hozzászokjon és megtanulja elfogadni őket - később pedig már képes legyen továbblépni is.
 

4. Definiáljuk újra a siker fogalmát!

A gyerekek könnyen azonosulnak a sikerrel, ha az dicsőséget, sok érmét, pontot (vagy jó jegyet) jelent. Ám a sikernek más jelentése is lehet. Siker például: 
 

 

• a tőlünk telhető legtöbbet megtenni akkor is, ha nehezek a körülmények
• pozitívnak maradni akkor is, ha nem minden úgy megy, ahogy elterveztük
• képesnek lenni segítséget kérni és elfogadni
• kérni egy kis szünetet, ha túlterheltek, feszültek vagyunk
• derűsen együtt tölteni az időt azokkal, akiket szeretünk
• a tapasztalás, fejlődés és tanulás lehetősége, mely által legközelebb sikeresebbek lehetünk
• felismerni és megmutatni saját értékeinket
• értékelni saját igyekezetünket a végeredménytől függetlenül

Tanítsuk meg neki a siker többi arcát is, és azt, milyen jó érzésekkel járnak együtt.
 

4. Ne engedd át szándékosan a győzelmet!

Ezt nehéz lehet megállni, hiszen szülőként ösztönösen megvédenénk gyermekeinket minden fájdalomtól és csalódottságtól, ám hosszú távon ez nem szolgálja a gyermek érdekeit. Nem arról van szó, hogy SOHA ne engedjük őket nyerni - de ne ez legyen a mindennapos. Ha például régóta nem nyert a gyermekünk, és úgy látjuk, elvesztette a hitét abban, hogy ő valaha is nyerhet, akkor néha természetesen belefér egy-egy ilyen is. Vagyis tartsunk észszerű határokat, egyensúlyt ebben is. 

 

Ezt is olvasd el: Ezért fontos a gyereknek az önálló játék! Hogyan taníthatod meg a kisgyermeked önállóan játszani?

 

via
Fotó: Freepik