Várandósan a szüléstől való félelmem és a babás élet titokzatos jövőképe kötötte le a gondolataim. Ahogy a hasam növekedett, csodálkozva és érdeklődve figyeltem, majd a harmadik trimeszterben már egyre nehezebben viseltem testem változásait. Arra azonban nem számítottam, milyen változások várnak még rám a szülés után...és nem csak fizikai értelemben.

1. Az elképesztő női erő

A legelső megrázóan szép felismerésem az volt, hogy a szülés során mekkora erőt képes mozgósítani a női test és elme! Fogalmam sem volt arról, milyen rejtett tartalékok rejlenek bennem… A tudat, hogy mire is vagyok képes, önbizalmat adott a későbbiekben is.
 

2. Megszerettem a testem

Egész korábbi életemben nem sikerült megszeretnem a melleim. A szülés után ráébredni, hogy képes vagyok velük, általuk egy gyermeket táplálni, életben tartani és megnyugtatni, segített abban, hogy elfogadjam, tiszteljem és végre megszeressem a testem ezen, kevésbé kedvelt részeit.
 

3. A testközelségem gyógyír és megnyugvás

A gyermekeim számára babakorukban a testközelség jelentette a biztonságot és megnyugvást, a gyógyírt mindenre. Ha álmosak voltak, mellre tettem őket, ha vigaszra volt szükségük, egy összebújás, ölelés mindig segített, sőt, mikor a nagyfiammal 7 hónapos korában együtt voltunk betegek, egész nap összebújva, őt csak anyatejjel táplálva pihentünk, ami meggyorsította a gyógyulásunkat is.
 

4. Formában kell maradnom a gyermekeimért

Ez elég motiváció volt ahhoz, hogy elkezdjek odafigyelni mit eszem (és mit nem), és sportolni kezdjek. Az volt az álmom, hogy ne csak a gyerekeim után, de majd az unokáim után is képes legyek futni! Az csak a bónusz volt, hogy sikerült lefogynom, az alakom sokat formálódott és folyamatos, pokoli hátfájásom is elmúlt.
 

5. Alvás és lelki béke

Élesben tapasztaltam meg, hogy ezek mennyit számítanak. Az első gyermekemnél még sosem kértem segítséget - ki is készültem -, a másodiknál azonban már odafigyeltem, hogy jusson időm a pihenésre és töltekezésre is, valamint többször beszéltem ki magamból azt, ami nyomaszt vagy szorongással tölt el, így jobban is bírtam a kihívásokat.
Engedtem az elveimből az alvás terén is, ha felébredt, simán magunk mellé tettem a babát és így nyugodtabban aludhattunk reggelig.
 

6. Szoptatás és lelkiállapot összefüggése

Az első gyermekemnél nem volt tapasztalatom és sajnos segítségem sem, így rengeteget sírtam és emésztettem magam a kevés anyatej miatt - mely persze így egyre kevesebb is lett. Végül tápszeres táplálásra kellett átállnom, amit mély bűntudattal éltem meg.
A másodiknál sokkal lazább voltam, nem is volt gond a táplálással (sőt, végül a kisfiam 3 évig igényelte ezt a fajta kapcsolódást, és ez életem legszebb időszaka volt.)
 

7. Nem irányíthatok mindent

Szükség volt arra, hogy elengedjem a kontrollt és csak néhány fő vonalhoz (egy nagyjábóli napirendhez) ragaszkodjak. A maximalizmusomból is engednem kellett, különben megőrültem volna. Nem kell és nem is lehet mindennek tökéletesnek lennie. Rájöttem, hogy egy lazább, kiegyensúlyozottabb anya tökéletes a gyerekeimnek. Az önostorozás felesleges. Őket nem érdekli, poros-e a polc vagy megfőztem-e két fogást aznap. Nekik így is elég jó vagyok...a legszebb, legjobb és legfontosabb! 
 

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik