A te gyermeked már elkezdte olvasni a szünidei kötelező olvasmányt? Vagy a ti sulitokban nem is adtak fel olvasnivalót? Egyes oktatási intézmények a nyári szünet idejére is kötelező olvasmányt írnak elő a diákok számára. Arról, hogy ez jó vagy nem, megoszlanak a vélemények. Kicsit körülnéztünk, ki mit tapasztal, illetve mit gondol szülő, nagyszülő és pedagógus.

Akárcsak a tanítási idő alatti, úgy a szünidőre feladott olvasnivaló kapcsán is mindenkinek megvan a véleménye, pro és kontra. Néhány érdekes és egyéni meglátást gyűjtöttünk csokorba a témában, ki hogyan látja ezt a kérdést.

 

„A nyári, sőt egyetlen szünet sem arra való hogy akkor olvastassunk el egy gyerekkel ilyet. Törvényileg tiltanám. Legalább ekkor hagyjuk őket gyereknek lenni.”
 

„Nyárra ne adjunk, különösen alsó tagozatban. Azt mind a szülőknek is adnánk, ezzel tisztában kell lenni.”
 

„Szerintem nagyon nagyon fontos lenne. A szövegértés, szókincs és a fogalmazás miatt is.”
 

"Alapvetően nem lenne rossz gondolat, csak a megvalósítása az. Ne konkrét könyvet kelljen olvasniuk, hanem adott témakörből választani. (…) Sokkal többet lehetne róla iskolában is beszélni, hogy ki miért az adott könyvet választotta, mi fogta meg benne, ki a kedvenc szereplője, miért az a karakter, stb. (...) kommunikálnának a diákok egymással, véleményeket mondanának."
 

„Hasznosnak tartom. Ki lehet tűzni a célt, hogy milyen elosztásban, mennyi idő alatt olvassa el. Amíg ez a dolog az oktatás részét képezi, felesleges a szülőnek bosszankodni miatta, inkább segíteni kell a gyereknek minden olvasás után megbeszélni és értelmezni, jobban rögzül.” 
 

„Végre elengedhetnének mindent, szabadon mozoghatnának, nyilván paráztassuk már ilyenkor is, meg ültessük le őket?”
 

„Nyári táborban vannak, élvezik a nyarat!”
 

„Mi az esélytelenek nyugalmával állunk neki... 6 db könyvet adtak fel... max. kettő, ha sikerül.”
 

„Nem is hagyom, hogy olvasson. Oldják meg iskolaidőben. Szerencsére mind a két gyermekem tanára ezt preferálja.”
 

„Sokkal többet érne, ha nem kötelező olvasmány lenne, hanem arról kellene beszámolni, amit saját választásként olvasott, ami a legjobban megfogta.”
 

„A nyári kötelezőknek szerintem már lejárt az ideje. A nyelvezete is van, amelyiknek nehéz. Szerintem frissíteni kellene és az érzelmileg megterhelő könyveket 1-2 évvel későbbre tenni.”
 

„Legalább nyáron hagytak volna gyereknek lenni! De nem! Nyári házi feladatok, kötelező olvasmányok… Mitől is volt az nyári szünet?”
 

„Talán nem kéne kötelezővé tenni, hanem csak annyit mondani a gyerekeknek: ’olvass nyáron, amit szeretnél!’”
 

„Nem. Most nyaral. Aztán megint nyaralunk. Aztán táborba megy és megint nyaralás. Még megvenni se volt idő semmit, ami kötelező.”
 

„Nekünk év közben olvassák együtt a suliban.”
 

„Nálunk nincs. (3. Osztályba megy) Az iskola olvasóbérletet csináltatott a városi könyvtárba nekik, ha van kedvük mennek, kölcsönözhetnek." (Ausztria) 
 

„Az én lányom 17 lesz, soha nem volt kötelező olvasmánya (Norvégiában élünk). Ami az iskolába kell, azt az iskolában feldolgozzák, nem nyári szünetre adják fel kötelezőnek.”

 

Néhány nagyszülő is megszólalt a témában:
 

„Én tavaly nyáron az egyik unokámmal közösen olvastunk ki hangosan a kötelezőt. Öt oldalanként váltottunk.”

„Megvettem az unokámnak a kötelező olvasmányát. Aranyos kis regény, de úgy olvasunk, hogy egy oldalt én, egyet ő. Ugyanis utálja, hogy kötelező.”
 

„Mi az unokámmal szenvedünk. Robinson a kötelező olyan apró betűkkel a könyvben, hogy az borzalom.”

 

A pedagógusok is több fórumon megosztották gondolataikat:
 

„Én csak ajánlást adok alsós tanítóként. Tavaly mindenki felolvasta,elmondta mit olvasott a nyáron, miért tetszett, nem tetszett. Az idén is így lesz.”


„Magyartanárként azt mondom, a gyerek akkor fogja elolvasni a kötelezőt, ha amúgy élvezi az olvasást olyan könyvekből, amiket ő választ. (…) Én az Egri csillagokat például nem tanítom, mert ma már nincs olyan gyerek, aki azt önmaga kiolvassa, a kényszerítést pedig az én gyerekemmel sem alkalmazom. Elmondtam miről szól, vécépapírgurigából csináltunk várat, csináltunk bábukat, ráírtuk a neveket és eljátszottuk. (…) Én szeretném, ha olvasnának, de a világ fejlődését nem tudom befolyásolni, és szerintem nem is kell. Alkalmazkodni kell hozzá.”


„Nekünk az a módszerünk olvasóvá nevelésre, hogy 1. osztályban rajzfüzet, 2. osztálytól pedig bármilyen újság / könyv lehet a padban üresjárat esetére. Hamarabb készen van a feladataival? Akár a matek órán, és nekem épp nincs időm újat adni? Kérdezés nélkül előkaphatja a könyvét, és olvashat. Üresjárat van, mert bejött az igazgató kérdezni vmit/várni kell az ebédre/bármi: könyv, kérdezés nélkül. Nyárra semmilyen lecke nincs: pihenjenek, játsszanak (…) olvassanak el mindent, ami elébük keveredik: csoki címkéje/buszon a kiírások/fagyis pult kínálata (…) bármi kedvükre valót.”
 

„Tanító néniként én sem szoktam adni kötelező olvasmányt...el szoktam mondani tanév végén, hogy a következő tanévben mit fogunk feldolgozni és aki gondolja és van kedve, elolvashatja a nyáron."

 

És ha már van kötelező, akkor mi legyen az - Végeztünk, egy kis közvéleménykutatást: Mik legyenek a kötelező olvasmányok? - Ezeket a könyveket szavazta meg a legtöbb szülő és pedagógus

Ez is érdekelhet:
Nyári szünet - Foglalkozzon-e a gyerek tanulással, vagy csak pihenje ki magát?

Fotó: Freepik