Vekerdy Tamás méltán sokak kedvenc pszichológusa: igazán ismerte a gyermeki és szülői lélek rejtelmeit, tanácsai számtalan családnak jelentettek - és jelentenek ma is - valódi segítséget.
Az ünnepek kapcsán megfogalmazott gondolatai friss levegőként hatnak a karácsonyi készülődés sürgető és feszült légkörében. Álljon itt egy csokor ezekből a gondolatokból, mindannyiunk hasznára és örömére!
Az ünnepekre készülődve még akkor is maximalistán állunk a dolgokhoz, ha megfogadtuk, hogy „idén majd máshogy lesz”. A tökéletesre kidolgozott otthoni környezetet, a tárgyak, ajándékok értékét, és ezekhez fűzött elképzeléseinket legtöbb esetben túlbecsüljük. Ráadásul a saját magunknak támasztott elvárások mellett még meg akarunk felelni mások vélt vagy valós elvárásainak is, ami gyakorlatilag lehetetlen. Az "ünnep" mondanivalója nem az, hogy karácsony címszóval kizsigereljük magunkat. Sőt...
Erről egy alkalommal Vekerdy így írt:
„Ne legyen a legtökéletesebb a nagy nehézségekkel felhajtott, netán utolsó percben megvásárolt ajándék. Úgysem lesz az! Úgysem úgy fognak annak örülni, ahogy mi előre elterveztük, úgysem bizonyul majd olyan fontosnak, nélkülözhetetlennek, mint ahogy addig gondoltuk, amíg csak sóvárgott utána, aki kapta. Nem kell, hogy mindazok az ételek elkészüljenek, amelyeket anyánk, anyósunk szokott volt csinálni, és hogy pontosan azokra az időpontokra készüljenek el, amelyeket az általános szokás diktál. Annak idején, nagy- és dédszüleink korában lassúbb volt az életvitel, ezért sokkal több volt az idejük. Az is könnyítette a dolgot, hogy vagy nagycsaládokban éltek az emberek, és ezért volt egyszerű el- és felkészülni, vagy nagy cselédség szolgálta őket.”
Napjainkban azonban nincs kisegítő személyzet, így többnyire egy, esetleg két emberre hárul minden feladat, természetesen a munka és a gyereknevelés mellett. Ez több, mint elvárható. Ha nem találjuk a határainkat, vagy nem vagyunk hajlandóak megálljt parancsolni belső kötelességtudatunknak, esetleg a külső nyomásnak, akkor „az a veszély fenyeget, hogy az ünnep értelme – a megállás, a megpihenés, a befelé fordulás – elvész. Elvész a rohanásban. A holtra fáradásban. A feszült idegeskedésben.”
Édesanyaként különösen erős lehet bennünk a késztetés, hogy tökéletes karácsonyt biztosítsunk gyerekeinknek. Ám elfelejtjük, hogy számukra az a legjobb karácsony, ami laza, vidám és fesztelen! Igen, a hibákkal együtt, sőt, néha épp a hibáktól lesz igazi, emberi és emlékezetes az ünnep! Fogadjuk el, hogy "nem kell mindennek tökéletesnek lennie, a gikszereink is mi vagyunk.”
"Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekeinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni.”
Nem véletlen, hogy a régi hagyomány és népi bölcsesség az adventet valóban valami új dolog születésére, megjelenésére való készülődésként fogja fel, mellyel egyidőben a kísértéseknek, a feltörő negatív érzéseknek és önmagunk pusztító indulatainak is jobban ki vagyunk szolgáltatva.
Az ünnepek környékén a legmagasabb a kapcsolati, házassági válságok, öngyilkossági kísérletek száma is. Erről a szakember így írt:
„Holtfáradtan, feszülten, teljesítménykényszerben nem lehet ünnepelni. Meglesz-e, kész lesz-e, megvettem-e? Kész lesz-e a hal, a bejgli? Hányszor megmondtam, hogy ne az utolsó percben csináld azt az izét! Nem lehet kibírni ebben a házban! - Jön az ordítozás a szeretet ünnepén, rengeteg válás kezdődik karácsonykor, ilyenkor több az öngyilkosság is, mint máskor. Nehéz időkben még jobban kell vigyáznunk egymásra!”
Az ünnepek, a millió magunk elő kitűzött feladat, tennivaló nyomása alatt még fizikai tünetek is megnehezítik a készülődést, ami egy jelzés: fontos elengedéssel hozzáállni a karácsonyi időszakhoz...engedni a „tökéletesből” - az igazán örömteliért.
„Biztosan sokan élik át az első szabadnapon – amikor még ezerféle tennivaló áll előttünk, amelyet gyorsan el kéne intézni –, hogy kínzó fejfájással ébrednek: akkor tör ki rajtunk a kimerültségnek, élményeink belső feldolgozatlanságának a tünete, amikor ráérünk. Pedig az volna jó, ha pihenten érkeznénk meg az ünnepi időszakba. Hiszen az ünnep legfontosabb eleme a hangulat (...) és az oldott hangulatban, jó kedélyállapotban megvalósuló, „haszontalan” együttlét.”
Ugyanakkor csak úgy varázsolhatunk derűt a karácsonyfa köré, ha amennyire csak lehet, lazán vesszük az ünnep külsőségeit, ami persze nem feltétlenül könnyű a külvilág túlerőltetett, harsány karácsonyi nyomása alatt.
„Pihenés, hangulat, kedély, haszontalan együttlét, mérséklet – mindennek az ellenkezőjére kényszerít modern vagy szokványos, de legtöbbször kiürült karácsonyunk. (…) Ez az üresség csak belülről, a saját belső erőinkkel tölthető fel" egyfajta ráérős, megengedő lelassulással, melyben „ nem szervezünk, vásárolunk, hanem játszunk, beszélgetünk, sétálunk, mulatozunk. Röviden: ne legyünk – most, a karácsonyra készülve sem – tökéletesek!”
Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik
